Pár hete volt pár tavaszias nap. Keróval jöttem haza és útközben azt látom, hogy egy mamóka hátrabattyog a háza végébe, letolja a gatyóját és elvégzi a dolgát.
Nem figyeltem, volt e kinti pottyantós, sőt az sem érdekel, kis vagy nagydolgát végezte e éppen. Röhögtem egyet és tovább tekertem.
De ettől még nem érzem úgy, hogy mert ő ezt tette, még nekem is ezt kellene tennem.
Két nagyon távoli ismerősöm meg önként pontot tett nyomorúságosnak vélt élete végére. Mégsem akarom követni a példájukat..
De hogy megnyugodj, olyan emberrel kommunikálsz éppen, aki ha szemetelést tapasztal a környezetében, maga veszi kézbe az ügyet (pontosabban a más által eldobott szemetet) és helyezi méltó helyére azt :)
Kedvenceim a kutyasétáltatók, akik otthagyják kutyájuk végtermékét a parkban. Volt rá példa, hogy zacsival felszedtem, utánuk vittem és odaadtam, hogy ezt útközben elhagyták. Volt aki értetlenül nézett rám, hogy mit akarok a kutyagumival tőle. Neki jeleztem, hogy a kutyusa volt szíves elpottyantani útközben, tehát övé a csomag. Vagy átveszi, vagy rákenem a kis szeme fényére :)