-
#5293
Remek kérdés!
A "80-as..."-ban olvasottakra reagáltam diszkréten - jó volt a hangulat és nem állt szándékomban ott vitát gerjeszteni, de lehangolt a felismerés, hogy olyan emberek is akik köztudottan vinyl pártiak, az asztali CD írókat istenítik oly módon, mintha valamiféle audiófil studió komponens volna. Valaki még azt is képes volt kijelenteni, mennyire boldog lett volna pár évtízeddel ezelőtt, ha deck-magnók helyett CD íróval rögzíthetett volna. Nos, halkan jegyzem meg, hogy léteztek/léteznek olyan deck-magnók amelyek képesek túlszárnyallni frekvencia átvitelben napjaink összes (sima) CD lejátszóját, nem beszélve az orsós magnókról, melyek símán kenterbe verték őket. Nem is olyan régen itt teszteltem a meglehetősen szerény '79-ben gyártott AKAI GX-4000 D-met, melynek esze ágában sem volt 19 mm/s-on 24 kHz-nél még csak "lankadni" sem - hol van e mellett a CD a maga max. 22 kHz-ével?! ...És ejtsek szót arról, hogy a GX 747-es frekitartománya pl. jóval 30 kHz fölött tetőzik?
És lőn képbe ismét a lekezelő-, "denevérhallás"-ról szóló ostoba megjegyzések sorozata.
Köztudott, hogy az emberi fül 16-17 kHz fölött már nemigen hall, de ez nem azt jelenti, hogy a magasabb frekvenciás rezgések nem érzékelhetők. Hülyék lettek volna idősebb generációk mérnökei, hogy ragaszkodtak a 30-40 kHz körüli-, sőt, fölötti "rezgések" rögzítéséhez is, vagy esetleg csak tisztában voltak avval, hogy a hallhatatlan magas frekvencia tartomány éppen úgy részese mindennapjainknak-, éppúgy számít mint a hallható?!
...De belátom, hiábavaló erről beszélni - mint annyi minden mostanában, ez sem számít.
Nem az a sajnálatos, hogy 20-20000 Hz-re "fazonírozunk" olykor egy vinyl rip-et, én is megteszem amennyiben a körülmények úgy kívánják, de a súgallat miszerint "amit nem látunk (hallunk) az felesleges, annak nincs értelme", az már az.