Ez egy könnyű műfaj és ezúttal egyetértek Zef-mesterrel, nem lehet párhuzamba állítani egyéb (komolyabb) műfajjal - másként kell hallgatni, kezelni, valamint értékelni is őket.
Nekem azért tetszik Telo mint előadó, mert roppant pozitív (most ezt a kifejezést használom, bár bajom van a fogalmával éspedig azért mert mostanság mindenki akinek fülig ér a szája -ha kell, ha nem- pozitívnak vallja magát) a megjelenése, viselkedése, kisugárzása és a hangja nagyon zenéhez való - már akkor feltűnt amikor első ízben hallottam a számot. A zene maga szerintem igenis jól hangszerelt, könnyed, fülbemászó, ténylegesen pozitív minden tekintetben - a csajszik is imádják... én pedig a csajszikat.
Személy szerint én sosem kedveltem a 60-as/70-es évek rockbandáit - a végletek előadói voltak, a "szememben" legalábbis. Vagy be voltak lőve és "tomboltak" fékevesztetten, vagy olyan volt a dalaik hangulata, mintha elvonón írták volna azokat - Jimi Hendrix, The Doors, Led Zeppelin... sosem fogok megbékélni velük.
Napjaink kínálata a másik véglet. Elektrónikus zenének nevezik a műfajt, én viszont "digitálisan generált termék"-ként (ezúttal enyhén fogalmaztam) tartom számon - a munkahelyen néha elkerülhetetlen a műfajjal való szembesülés, sajnos. Esküszöm, valahányszor meghallom az "á-á-á-á-á, é-é-é-é-é..." kezdetű-, tartalmú "remekművet" (bizonyára tudjátok, mire gondolok) érzem, hogy sorvadnak az idegsejtjeim - megőrülök tőle!!! (...somebody shoot me, now!)
#5114
