physis#44
Próbáltam olyan cikkeket keresni, amely összefoglalóan, ugyanakkor kellő részletességgel is ír a fejlábúak intelligenciájáról. Egyelőre ezeket találtam, a megbízhatóságukról nem tudok semmit.
* Platform-Independent Intelligence: Octopus Consciousness
Összefoglalva őket: sok a vitatott kérdés. Vannak megdöbbentő igények, feltételezések (játék, alvás, megfigyeléses tanulás), és persze vannak kritikák is az eredmények értelmezésére vonatkozóan.
Az üvegből kivett élelemről a két cikk azt írja, hogy bizonyos esetekben sikerült, a részletekről azonban még szinte semmit sem találtam (az egyik cikk annyit említ a részletekről, hogy ,,sikerült, ha kémiai utalásokkal segítették az állatot a feladatban''). Ami a természetben megfigyelt viselkedést illeti, megemlítik a polipok felkapaszkodását halászhajókra, ahol tartályokban kutakodnak élelem után. Igaz, itt kémiai ingerek vezetik őket (haldokló vagy halott rákok).
Egészében úgy foglalták össze az eddig ismert dolgokat, hogy bár a puhatestűek agyának fiziológiája jól kutatott téma, viszont nagyon keveset tudunk arról, hogy az állatok viselkedével mindez milyen kapcsolatban áll).
A téma fontosságát nemcsak az adja, hogy a fejlábőak nagyon intelligensek-e vagy sem, hanem az, hogy idegrendszerük nagyrészt függetlenül fejlődött a gerincesekétől, maga az idegrendszer architektúrája is más, eloszotottabb, az idegsejtek kétharmada az agyon kívül helyezkedik el, a karok beidegzésének meglepően nagy autonómiája van. Annál meglepőbb, hogy az eltérő architektúra és a nagyrészt függetelen fejlődés ellenére, megleően sok igény és sejtés van arra, hogy a viselkedésben mégis hasonlóságokat mutat a fejlett gerinceseknél megfigyeltekkel: vannak igények, feltételezések az embereknél megfigyelt ,,jobbkezesség''-hez hasonló jelenségre. Sőt feltételezések vannak arra is, hogy egyes, a gerinceseknél ismert agyterületeknek megvannak a megfelelői itt is.
Egészében véve, úgy tűnt számomra, maga az összevethetőségi lehetőség adja a dolog érdekességét: a megismerés kutatása úgy, hogy független fejlődés eredményével vethetjük össze az ismertebb, jobban kutatott gerinces architektúrát és képességeket.
A kolosszális tintahalra, evolúciós lehetőségeire visszatérve: nem ismerjük társas életét sem (amit tudunk, az főleg anatómiai részletekből vagy gyomortartalmi leletekből kikövetkeztetett dolog: párzás, természetes ellenségek). Ami a többi faj viselkedését illeti, a polipok magányos állatok (ez meg is nehezíti társas képességeik kutatását), egyes tintahal fajok esetében viszont vannak sejtések természetben megfigyelt kooperációra. Remélem a gigász tintahal életéről többet fogunk tudni a jövőben (robotszondák?), remélem, társas állat bizonyul.
A most éppen boncolt ifjú tintahal-hölgy (,,a mi lányunk'', szó szerint így szerepel a múzeum weblapján) szemét, petefészkét már bemutatták, az agyáról viszont még nem írtak.