okosan gyerekek#44
Artis jus ba$$za meg magát. Röviden és tömören, lehúzza az előadókat és az alkotások célközönségét is. De épp ezért emlegettem popon kívül tevékenykedőeket, akik saját maguk, vagy artis jus-on kívül adják ki az anyagaikat, lásd a Night Childot. Másfelől, nem minden előadó engedhet meg egy koncertet és nem minden előadó tud koncertet adni, jó pár speciális eset jut eszembe, pl egy banda, aminek két tagja van, minden hangszert ők ketten vesznek föl és a hangsávokat egymásra helyezve alkotják meg a teljes dalaikat. Vagy. Az általad említett pötyögés. Valóban a zenének az az értéke, hogy valakinek ügyesek az ujjai, jól tudja mozgatni őket, vagy jó a ritmus érzéke az adott muzsikát játszó előadó(k)nak!? Mert szerintem a zenei és nem a fizikai zsenialitás emel ki valakit a többi közül. M'ért több az a zene, amit te játszol és nem amit a te ötleted alapján játszanak mások!? Mitől jobb ez zenekar, aki elmondhatja, ezt mi játszottuk föl! Én t'om kezelni ezt az eszközt. Húú. Igen és!? És akkor mi a sz@r van!? Gratulálok, én meg elképesztően tudok rajzolni, de nem voltak rajzolható ötleteim, az érzéseim inkább verbálisan jönnek át jobban, ezért azt hagytam és írok. A két gombra annyit, hogy ha értenél a produceri munkához, akkor tudnád azt, hogy a profik és, akik megtehetik, elképzelik a zenéjüket, kottázzák, vagy szlengesen ki midizik, aztán feljátszatják olyanokkal, akik tudják kezelni a hangszereket. ampleöket alkotva, amik sohasem hangosabbak, mint azt eredetileg akarták, sohasem erősebb, gyorsabb, gyakorlatilag a tökéletesnek vélt hang másolatai. Tudsz ennél jobbat!? Mert egy szó, nincs olyan zongorista a Földön, aki kétszer egyforma erősséggel le tud ütni egy billentyűt, nem még kettőt. A sampleök másolása pedig ezt lehetővé teszi, mindig ugyan úgy szól, ahogy azt elképzelték. Ez m'ért nem érték? Ezek mind szellemi tulajdont képeznek és nem holmi képesség fitogtatást bújtatnak, ha így értékeled, akkor rossz a definíciód a zenei, vagy egyéb alkotói zsenialitásra.Itt a zenészek, olyanok, mint egy író kezében a toll. Persze ő az, aki ott hagyja a papíron azt, amit olvasol, de vaj' tényleg a pennát és nem az elmét illeti a dicsőség!?