Informatika és tudomány

StarGate Universe (TV)
  • [NST]Cifu
    #1360
    De áruld már el, miért érdeke az egy csapat olyan embernek, akik 10000000000000 fényévnyire vannak a földtől, és a hajó nélkül soha nem jutnak haza, valamint az egyetlen esélyük egy fagyos szikla bolygó...na nekik miért az a érdekül hogy szaporodjanak?

    Egy másik sorozattal jönnék, az Andromeda-val, és abból a Nietzschean fajjal, akik ugye egy genetikailag tökéletesség formált faj, ahol az egyetlen személyes célod lehet, mégpedig bebizonyítani, hogy a génjeid értékesek, és utódokat létrehozni, hogy értékes génjeid tovább éljenek.

    Elsőre marhaságnak tűnik, de ha belegondolsz, az egész evolúció erről szól. Talán hallottál már a Maslow-piramisról, amelynek a lényege, hogy van egy fontossági sorrend még egy intelektuális lény számára is. Minden egyes szint egy fokkal magasabb társadalmi szintet jelent, de a fontossági sorrend miatt csak akkor lehet feljebb lépni, ha az előző szint biztosítva van. Amíg nincs levegőd, vized, élelmed, addig nem fogsz az önmegvalósításról álmodozni, mert a legfontosabb az, hogy túlélj. Tyr ebből a szempontból egy nagyon eltalált karakter, hiszen pont azt mutatta be, hogy a legfontosabb az, hogy túlélj. Teljesen mindegy milyen áron, milyen megaláztatásokat, kínokat kell átélni érte, de ez a legfontosabb dolog.

    Ha a világegyetem túloldalán vagy, esélytelenül arra, hogy hazatérj, akkor is a túlélés az elsődleges dolog, utána az, hogy legyen egy biztos pont, ami köré építkezhetsz, ez lehet egy ház egy élhető bolygón, vagy egy űrhajó akár. Ha ez is megvan akkor jöhet a szocializáció.

    Ebben SQJ-val értek egyet, hogy amíg nincsenek meg a feltételei az alapvető létszükségletnek, és nincs egy biztos pont az életben, addig az önbecsülésre és önmegvalósításra bizony tenni kell magasról.

    Amiben nem értek egyet vele, hogy egy ilyen szituban a túlélést akkor is előbbre helyezném, mint az attól való undort, hogy egy alig lakható bolygón egy rakás másik szerencsétlennel fogom leélni az életem. A túlélés fontosabb, mint az önbecsülés...