kareszdj#14
Nem tudják, hanem csak sejtik. Tehát sejtik, hogy milyen következményekkel járhat az a dolog ha valaki napi rendszerességgel több órát bambul a monitorra. Példaként hozták fel a World of Warcraftot, (amit mellesleg én is játszok, nem kevés időt szánok rá).Hamár magamból indulok ki. Függőnek nem nevezném magamat. Sokkal inkább ez egy szenvedély ( ami persze később ugyanúgy függőséggé válhat ). De az embernek saját magának kell rájönnie arra, hogy ez a sok online játék semmire sem viszi előrébb...
Egyre csak lemarad az idővel, sőt egy virtuális világban ragad az ember, ahol nem "érintkezhet" igazi emberekkel csak játékfigurákkal.
Ez szociálisan teljesen hazavág, nem csak hogy az emberekkel nem fogsz kommuniálni, de a végén még barátaid sem lesznek..
Egyszer pedig úgyis eljutsz egy pontra ( kérdés persze hogy mikor? ) ahol már magadnak kell rájönnöd. Ez bizony nem jó így. Valamilyen úton módon meg fogod azt tapasztalni, hogy csapdában vagy, és akkor ki kell törnöd. Vicces, hogy most láttam meg ezt a cikket, de én már beleestem ebbe a csapdába, most próbálok belőle kimászni teljes gőzzel.
Csakhogy témánál maradjak.
Ha fiatalabb gyermekről van szó, minden bizonnyal a szülők felelőssége.
Ha valaki már idősebb, és tud saját magaért felelősséget vállalni, akkor annak az embernek már nem kell ilyen szankciókat bevezetni.
Mindenki döntse el magában! Egy büdös kocka akar lenni, aki csak egy virtuális világban él, elméjét korlátolva, vagy pedig egy HÚS-VÉR ember.