#98345
Pusztán csak a szigorú kauzális láncolat megléte alapján (newtoni rendszereken mérve / a makroszkópikus méretekben inkoherens kvantumhalmazokra értelmezve) nem zárható ki a valós fizikai alternatíváknak, azaz az IGAZI véletlennek mint olyannak a létezése.
Az érzékelt világban (jelenlegi tudással felmérve) nem kizárólagos a determinisztikus-teleologikus elvek mentén való működés, egy vélt "véletlen" is jelen van egyszerre jellemzője a valóságnak és akár szimultán jelen lehet az egyes folyamatokban.
A "látszólagos véletlen"-re megannyi bizonyíték van (gázok termodinamikája, csapok, eső, állatok viselkedése stb). Ez azonban nagyrészt kaotikus (tervezhetetlen) determinisztika. Azaz jósolhatatlan DE determinisztikus eseménysor (amire utaltál is a posztban). Káoszelmélet vagy nemlináris rendszerdinamika foglalkozik a kimenetelek jóslásával, az attraktorokkal és a leíró fázisterekkel.
Nagyobb fizikai méretű rendszerek (v. modellek) felől a szubatomiak felé közelítve azonban csökken az inkoherencia gátló ereje, érvényesül a kvantumszintű indeterminizmus, lassan felborul a kauzális láncolat, megkérdőjeleződik a létjogosultsága (lsd. pl.: radioaktív bomlás dinamikája).
Ezt vezeti föl a kvantum-indeterminizmus.
Innen érdekes a dolog ha tovább áskálódik az ember fia: vajon a kvantumszintű látszólagos indetermináció valójában egy belső determinisztikus (de kaotikus) dinamika eredménye? Meglepő, de lehetséges... (jelenleg nem ez az elfogadott nézet)
Valójában sem a "véletlen" nem létezése sem pedig a létezése - gyakorlatilag - (jelenleg) nem bizonyítható...
Namost mindezt így fél kettő után már csak ide írhatom le, mert ha itthon beszélek róla akkor megint megijesztem az asszonyt... Vagy elalszik. (A kutya már megtette) Nem tudom melyik lenne a rosszabb de a holnap reggeli közhangulat teljesen könnyedén jósolható lenne, bármilyen n dimenziós fázistér és attraktor nélkül is...
#98345
