Fbn Lx#98319
a közeli családtag és a random idegen között szerencsére akkora áthidalhatatlan szakadék van, amekkora az eredményből is látszik
felesleges tenni itt a jókeresztényt, a túlzott empátia idegenekkel szemben senkinek nem segít
ha nem ismered az embert, akivel a tragédia történt, nem az emberre és a tragédiára gondolsz, ha megpróbálod elképzelni, hanem létrehozol a fejedben embereket és helyzeteket, és a fejedben lejátszódott eseményre rámondod, hogy ez szörnyű és tragikus, a fejedben létrehozott karakterekre rámondod, hogy én sajnálom őket
bocsáss meg, ha ehhez nincs épp türelmem
ha sajnálod azt az embert, akit te a fejedben az esemény karaktereként megalkottál, az már egyéni igényed, de hogy nem a tényleges embert sajnálod csak a saját fantáziádon szomorkodsz, és hogy a sajnálatoddal senki nem megy semmire, az fix.
