Fbn Lx#86115
olvastam a Hagakurét, aminek a leghíresebb mondata "A Busidó a halálban gyökeredzik". ezen buzdultak fel a 2. vh-ban a kamikaze pilóták, az akkori fiatalok ezt jelmondatuknak tartották
a modern világ nem annyira egyeztethető össze a középkori szamurájok világával, akik nem tudták, hogy holnap még élni fognak-e, vagy halni. ezek a dolgok manapság szélsőségesek, de akkoriban minden szamuráj alapvető célja volt, hogy a halál gondolatával megbarátkozzon, és kiirtsa magából a félelmet
egy olyan ember, aki ugyan vagyonos és anyagilag kellően el van látva, de tudja, hogy bármelyik nap az utolsó lehet, nyilvánvaló, hogy csak úgy tudja élvezni az életet, ha teljesen megszünteti a halálfélelmet.
a mai megváltozott életmódban az erre való törekvés sokszor szélsőséghez vezethet, mert ez már nem annyira elemi szükség
de a tanítás ma is időszerű és jól alkalmazható, ami a jelenre koncentrált figyelemről, a maximális itt és mostról, a félelmek kizárásáról szól, ugye minden félelem gyökere a pusztulás, a halált minél jobban elfogadni könnyebbséget nyújt. ilyen megközelítésből nagyon is szeretném élni a japán szellemet, és inkább a japánokra erőltetett nyugati látásmód az, ami ezt kifacsarta, és rengeteg devianciához vezetett, az eszméikkel önmagukban nincs baj. amíg elszigetelve éltek, addig hatalmas kultúrájuk volt.
