#81748
Itt sokkal inkább ragaszkodásról és az "énpiciegyetlenlányom" szindrómáról van szó - ha ilyen dolgokat el tudnak követni, mint amit írtál (monitorjel megosztása, figyeltetés, mobil, stb. ellenőrzése), akkor egészen modernnek tűnnek.
Nehezen fogják elviselni azt a pillanatot, amikor rádöbbennek, hogy a kislányuk már nagylány, és van önálló gondolkodása. Huszonpár éves ismerősöm hasonló szindrómás szülők alatt él, minden nap este - ha kimozdult - kapja 10 körül a telefont, hogy "mikorjösszhaza holvagy", stb. (sokkal jobb a helyzete, mert ettől a póráztól eltekintve hagyják, hogy magának szervezze az életét). Egyetlen vagy utolsó gyereket piszok nehezen engednek el a szülők, mert akkor egymásra maradnak - ami akár 30 éve nem fordult elő. Elég félelmetes kilátás az öregedő szülők számára, ha még nincs unoka, akit lehet odahordani.
#81748