Volt ált. isk-ban egy srác, akivel csak látásból ismertük egymást. Aztán egyszer mentem be a sportcsarnokba, ő az ajtóban volt, és szándékosan kitette a lábát csak úgy, én meg jó nagyot taknyoltam. Ezután 4-5 erős ütést mértünk egymás arcára, mert nem hagyhattam annyiban a dolgot. Mindkettőknek fájt nagyon napokig, meg vérzett is, szar volt nagyon. Eltelt egy hét, aztán odajött hozzám, h béküljünk ki. Ezután nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, amin csodálkoztam nagyon.
Arra a következtetésre jutottam, hogy még fiatalon nem lehet minden ügyet kulturált vitával megoldani, van, amikor pusztán az ököljog érvényesül. Mégiscsak igaz a mondás, miszerint az erősebb kutya b*szik.
