Flammius#72080
Már nem azért, de miért is undorodna meg magától valaki azért, mert sok emberrel tud szexuális kapcsolatot létesíteni?
Azzal sem tudok egyetérteni, hogy egy kiégett ember automatikusan depressziós is lenne. Sőt, inkább olyannak képzelek el egy kiégett embert, akit nem izgat már az élet, ebből kifolyólag őt sem dúlják már az érzelmek, így nem is depressziós, csak egykedvű inkább.
Félelem az egyedülléttől (vicces, hogy pont erről kell most írnom, mert számomra ez egy semmitmondó fogalom, bennem egyfajta viszolygás van a "közösen léttől"), állítólag sok embert érint, fogalmam sincs, mi lehet a pontos oka, de van egy sejtésem, hogy a társadalmi berendezkedés, a helyes életpályáról alkotott elrugaszkodott agyszülemények, stb. állnak a háttérben. Senki nem mondja ki, hogy a valóság nagyon messzire került ezektől az (amúgy is rossz irányba mutató) álmoktól, és ez a háttérben megbújó sötét erő az oka a rossz kommunikációnak, és az általános önbecsülés vesztésnek.
Viszont az egy látványos folyamat, ahogy az újabb és újabb generációk szexuális élete egyre egészségesebb. Sőt általánosságban a nő-férfi viszony is egyre inkább kezd természetessé, normálissá válni. Nem mondom azt, hogy minden a helyére került már, de sokkal jobb a helyzet, mint akár 100-50-20 évvel ezelőtt volt. (Sajnos kezd megjelenni egyfajta új-barbarizmus, példa rá a hírekben szereplő lengyel eset is. Nem szabad hagyni, hogy a szexuális forradalom megtorpanjon, határozottan, és erősen fel kell lépni, minden szégyenlős, és prűd megnyilvánulás ellen.)
