Fbn Lx#62362
Ez most számomra elég ellentmondásos, lévén eddig erős, kínai típusú vezetőszellemről beszéltél jelentéktelen sakkfigurákkal, most pedig az egyén értékéről a társadalmi életben...
Az individualizmus igenis különösen erős manapság. Ezelőtt az ősközösségeken és a görög demokrácián kívül szinte soha olyan kor nem volt, ahol az átlagembernek érdemben lett volna beleszólása a társadalmi életbe. A monarchia tipikusan nem ilyen rendszer, és sokáig az volt a módi.
De ne is ezen a vonalon induljunk el. Inkább azon, hogy régen bizony a falu népe, a szűk kis közösségek egymásért éltek, szorosan összedolgozva, egymástól gyakorlatilag függve, az életben maradás érdekében. Ezek az emberek nem önnön nagyságukat kutatták, hanem megélhetésüket, közösségeik építését.
Ma az átlag embert nagyrészt a profit, az anyagilag "színvonalasabb" élet, az egyéni karrier, az egyéni spirituális törekvések mozgatják, egyszóval a személyes kiteljesedés, mintsem a közösség. ez bizony kőkemény individualizmus, amire ritkán volt példa a történelem során, és természetesen elidegenedéshez, versenyhez, egymás eltaposásához vezet.
