Fbn Lx#62356
"A faj minden, az egyén pedig semmi."
Bizonyos szempontból ezzel egyetértek, mert elég beteges és természetellenes ez a mai individualizmus. De ennyi erővel a faj semmi a bolygóhoz, vagy magához a természethez képest. Minden életforma a magánál eggyel magasabb szint teljes, egészséges működésének biztosítására törekszik. Ha a rendszerben egy alkotóelem elfajzik, úgy viselkedik, mint egy rákos sejt, az magát a rendszert és felborítja. Legyen az a rákos sejt az individualizmus, az egyén érdeke, vagy pusztán az egész fajunk érdekének előtérbe helyezése. Ha az ember saját magát olyan szinten tudatosan szabályozza, hogy saját maga borítja fel a nemek egyensúlyát, két ellentétes, egymásra törekvő erő egyensúlyát az mindenképp pusztuláshoz vezet. Legyen ez azáltal, hogy az egyik nem fontossága, szerepe, dominanciája megnő a másik fölött, vagy az által, ami ma végbemegy: hogy kezdenek összemosódni a nemek és szerepeik... egyik sem választható út.
A föld 20-30 milliárd embert, de akár még ennél többet is könnyedén elbírna, ha az erőforrásainkat lehetőségeinkhez mérten legjobban kihasználnánk, anélkül, hogy a profit, a gazdasági érdekek, a politika ebbe beleszólna. Ha mondjuk képesek lennénk megszabadulni egy beteg rendszer alapköveitől, ami a természettel együttélés helyett a fogyasztásra és a hasznosságra épít. A megoldás inkább ezen a téren keresendő, mint a kínaiak hideg fej, hideg szív módszerében, ami gyakorlatilag egy mindentől lecsupaszított, élhetetlen nihil.
Arról nem is beszélve, hogy szarból nem lehet várat építeni. Mint minden működő rendszer az alapjaitól, egy normális faj az egyénnél kezdve épül fel. Ha az egyén nem él teljes életet, férfi és nő harmóniában, akkor a rendszer ingatag.
