-
#60189
Az összeesküvés-elméletek általában akkor szoktak felbukkanni, amikor egy politikai és/vagy társadalmi történésre nincsen világos, logikus, elfogadható magyarázat. Az ilyen teóriákra jellemző, hogy túl sok vagy túl kevés információból táplálkoznak. Tanácstalanság esetén pedig az ember előzetes tapasztalataira, előítéleteire és értékítéleteire, objektív és szubjektív tényekre kénytelen hagyatkozni. Ebből az alapanyagból pedig egy sokak számára elfogadható állagú massza születik, ami aztán elindul világkörüli hódító útjára.
Az internetnek köszönhetően ezen elméletek hívei számos fórumon oszthatják meg elképzeléseiket, szinte naponta bukkannak fel vadabbnál vadabb ötletek. Az összeesküvés-elméleteket ugyanakkor sokan kutatják, főleg a szociológiai és szociálpszichológiai vonatkozásukat vizsgálják. A téma egyik szakavatott magyarországi értője Lakatos László szociológus. Az alábbi rövid összefoglaló a Munkahipotézisek az összeesküvés-elméletek szociológiai elméletéhez című tanulmányának néhány állítására támaszkodik.
Az összeesküvés-elméletek megnyugvással, elégedettséggel töltik el a fogyasztót. Az ilyen elméletek szerzői fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy ők az igazat, és csakis az igazat mondják el, nyilván, mert tisztában vannak a hallgatóság vagy az olvasóközönség által támasztott igényekkel. A fogyasztó ezért azt kapja, amit várt, megnyugodhat, hisz nem kell változtatnia addigi világképén, előítéleteit igazoltnak, megerősítettnek véli, sőt egy vagy több titok birtokába jutott. A titkok birtoklása abban az esetben is kielégülést okoz, ha annak már korábban is birtokában volt, de a beavatás gesztusa így is értékelendő. A titok kiváltságossá teszi annak hordozóját, többet tud, mint a legtöbb ember. Fontos az is, hogy az illető olyan emberrel találkozott, aki nem fél az igazság kimondásától, és végre helyette is leleplezte az összeesküvőket.
Tudományos magyarázatok szerint az emberek minden olyan esetben az összeesküvés-elméletekhez folyamodnak, amikor valami rossznak a létét kell megindokolják maguknak. Erre azért van szükség, mert a hivatalos indoklások nem állnak rendelkezésre, vagy nem közérthetőek. Ha közérthetőek, akkor hiteltelen személyekhez kötődnek. Felelősöket keresnek a munkanélküliség növekedésére, a világgazdasági folyamatok rossz irányba való fordulására, a háborúkra, a betegségekre, a járványokra. Olyan felelősöket, akiket meg lehet nevezni, és meg lehet büntetni.
Az ilyen teóriák veszélyeket hordoznak magukban, ugyanis kiválóan alkalmasak az előítéletek és sztereotípiák gerjesztésére, megerősítésére. Azáltal, hogy egy negatív jelenséget egy bizonyos csoport (szabadkőművesek, gazdasági érdekcsoportok, zsidók, stb.) számlájára írnak, már meg is nevezték minden bajok okozóját, vagyis ellenségképet generálnak. A szerzők a hitelesség és eladhatóság érdekében tudományos ruhába öltöztetik a mondanivalót, féligazságokra és áltudományos állításokra hivatkozva korszerű propagandagépezetet tudnak létrehozni.
Az összeesküvés-elméletekkel leggyakrabban az a probléma, hogy egyszerűen nem bizonyíthatóak. Szerzőik nem véletlenül siklanak el az igazság felett, hisz ez a logikusan gondolkodó emberrel is gyakran megtörténik, hanem eleve rossz kiindulópontot választanak, így a gondolatmenetük sem lehet helyes. Természetesen a világtörténelem folyamán számos példa akad összeesküvésekre, amelyeket igazolni is tudtak. Érdekes módon ezek igazságtartalmát senki nem vonja kétségbe, és nem is összeesküvés-elméletként, hanem történelmi eseményként tartják nyilván. A magyarázatot pedig a történettudomány szolgáltatja.
forrás