-
#58080
"Valósnak tűnő környezetben játszódik, de a való élet szabályai egyáltalán nem, vagy csak alig érvényesülnek."
realitás + videójátékok = pocsék kombináció, mint már annyiszor láthattuk. szép törekvés, meg jó marketingfogás volt, de a végeredmény katasztrofális - undorító, élettelen terep, irányíthatatlan járművek, ronda karakterek, és ofc egy élvezhetetlen játék.
kis összehasonlításként mondjuk nézzünk egy GTA 4 vs Saints Row 2-t, főleg mivel hasonló stílusúak, csak az egyik jó is:
GTA 4 szürkés-barna trutyival leöntött városa már kapásból szörnyűséges. a főhős úgy néz ki mintha egy lapáttal verték volna arcon kb 30-szor. úgy is beszél. a járművek irányítása elképesztően és hihetetlenül valósághű, szóval ha 20 km/h felett próbálsz közlekedni, fel kell készülni a szélvédőre felcsapódó tűzcsap/motoros/nagymama és hasonló dolgokra. az szórakozási lehetőségek kimerülnek abban, hogy elmehetsz bowling-ozni, vedelni, sőt, akár a kabaréba is egy rakás érdektelen egydimenziós idiótával, akiket a játék mellékszereplőnek nevez. sőt, ha kemény vagy TV-zhetsz is a játékodban amit több mint valószínű a TV-den játszol. közben ofc levelezhetsz anyucival is, aki elengedte a kis babucikáját a nagy és csúnya amerikába. ja, és a kibaszott kuzinod 5 kibaszott percenként hívogat.
és abba már bele sem megyek, hogy a fő történeti szál milyen ijesztően érdektelen volt.
Saints Row 2: először is, nincs kuzin - ezzel már kapásból sokkal jobb játékká vált mint a GTA4. ó, és vannak *színek*, amit valahogy az utóbbi években az ejjdereális játékkészítők elfelejtettek - szürkésbarna trutyi itt max akkor lesz ha lelocsolod vele a házakat. egy szippantós kocsiból. merthogy itt van ilyen mellékküldetés. valamint olyan is, mikor pl rendőrnek beöltözve lángszóróval tömegoszlatsz, láncfűrésszel kergeted szét az egymással hadakozó kalózokat és ninjákat(!), esetleg szimplán és egyszerűen pusztítasz, hogy eltereld a figyelmet egy szivárgó atomerőműről
ha nagyon unod magad, még szatírként villanthatsz is. a járművek tesznek a realitásra, az oszlopok nagyon le se lassítanak, gyalogosok még annyira sem, leugrathatsz akár egy szakadékba, több mint valószínű, hogy amivel megtetted, utána is gurulni. sőt, ha akarsz szimplán ki is ugorhatsz mondjuk egy repülőgépből, seggel érkezve egy napozó üzletember arcára - az SR2 ilyen szinten remekül ráérzett az átlag játékosra. a fő történeti szál a többi részhez hasonlóan pszichopata, amikor a szereplők halálos nyugalommal élve eltemetnek valakit, azon az ember már meg sem lepődik. ő, és a főszereplőd nem egy szétvert arcú szerb idióta, hanem pontosan úgy néz ki, ahogy te akarod, gyakorlatilag az arcvonásokat a legkisebb részletekig beállíthatod - rengeteg játék példát vehetne erről, eddig itt láttam a legjobb karaktergeneráló rendszert.
na, éljenek a kisregények, és nerdrage on.