#49357
Elmondom én mit tudok.
A szüleim mindketten munkások voltak (édesapám még mindig az). Sok időt lehúztak három, utána kettő vagy egy műszakban. Jelenleg mindkettejüknek több mint 38 év munkaviszonyuk van. A fizetésük az előző rendszerben elég jó volt, de fokozatosan csökkent. Édesanyám nemrég lett nyugdíjas, a válság miatt harmincezer forinttal lett kevesebb a nyugdíja mit amit fél évvel előtte kapott volna. Sírt mikor megkapta a nyugdíj összegét. És ő még jól járt, mert van nem egy olyan ismerőse aki 45.000 forint nyugdíjat kap 40 év munkaviszony után. A nagyszülők nem voltak tehetősek, mindent a saját kezükkel hoztak össze a szüleim. Két gyereket neveltek fel, engem és a bátyámat. Reggeltől estig dolgoztak, munka mellett még kertészkedtek is. És még így is voltak igen nehéz idők, nem engedték hogy bátyám diákhitelt vegyen fel, inkább erőn fölül dolgoztak. Megadtak nekünk amit csak tudtak, de semmi luxus nem volt. Tuributik, használt ruhák.
Bátyámmal mindketten dolgozunk (ő építész), de még így is nagyon nehéz egyről a kettőre jutni. Egyikünknek sem a családalapításon jár az esze, inkább azon hogy a saját életünket stabilizálni tudjuk.
Egyik korábbi munkatársammal beszélgettünk egyszer a gyerekvállalásról, pontosabban arról hogy a felesége szeretne egy második gyereket. Gondoltam ahol egynek van hely, ott kettőnek is jut. Csak mosolygott, elővett egy lapot, és szépen levezette anyagiakra vetítve a második gyerek költségeit, úgy hogy benne volt az előzőtől örökölhető összes tárgy is. Havi -30.000 jött ki, és nem tudtam belekötni sem. Pedig semmi fölösleges tétel nem volt rajta.
Tőlem mindenki annyi gyereket vállal, amennyit csak akar. De azt ne mondja nekem senki hogy átlagos magyar bérekből el fog tudni tartani három-négy gyereket. Még kettőt is elég nehéz. Arról nem is beszélve hogy előtte inkább saját lakás kellene, ugye egy albérlet nem az a tipikus családi fészek...
#49357