#49195
Nem, mert nem szeretném, hogy ő is ugyanúgy szenvedjen, mint én.
hányszor látom, hogy a TV-ben mutogatják az ilyen gyerekeket, kicsiket, nagyobbakat, akik menni, beszélni nem tudnak, 18 évesen egy 5 éves értelmi szintjén vannak. S lehet nem tudták ezt kimutatni születéskor, úgy gondolom, jobb mindenkinek, ha az ilyenekkel még kiskorukban tesznek valamit. Tudom, szülői szeretet, de ez a fene nagy szeretet hol van olyankor, mikor a gyerek korosztályába tartozó társai élik az életüket, ő meg csak otthon, egyedü, magatehetetlenül? Jó az neki? kizárt, magam is inkább azt szeretném, hogy csináljanak valamit, ha ilyen bajom van, ami amúgy is gyógyíthatatlan.
De ha valaki végtag nélkül, sérült végtaggal születik is ezt gondolom, neki sem könnyű az élet, egészséges emberek is szenvednek bőven.
Az meg elég gáz, hogy sokan gyereket sem akarnak, pedig pár olyan ember is írt, aki a korban benne lenne, s tuti meg van az anyagi háttere is hozzá. Csak sajnos mire ezt ma megteremted, már 30-35 éves vagy, és pár generáción belül elérjük, hogy a gyerekek nem fogják tudni, mi az a nagyszülő, mert egyszerűen már mikor születnek, nem fognak élni..
#49195