Fbn Lx#48889
eleinte kurvára meg lennék ijedve, hogy hova tűntek az emberek, hívkálni próbálnék mindenkit telefonon, pánikba esnék, aztán néhány nap elteltével annyi keresés, mászkálás és kapcsolatteremtési próba után meggyőződnék róla, hogy itt bizony nincs sehol senki, ezért szabadon csinálhatok azt, amit akarok, ha már úgyis magányos vagyok.
A legvadabb gépeket hajtanám, mindenhova betörnék ami érdekel, fegyvereket lopnék, halmaznék, és tesztelném (amortizálnám velük a környéket), a város közepén verném a f.szom. És ha elfogy a kaja, konzerveken élnék, valamint ha a konzervek is elfogynának, megromlanának, akkor vadásznék.
Ha az első egy évet túléli az ember utána már úgyis eléggé megerősödik ahhoz, hogy nem öli meg magát. Szar lenne, hogy nem lenne kinek elmondjam, hogy mennyi vadságot szabadon megcsináltam.
