#44581
Nekem vannak érdekes sztorijaim, hogy hogyan borítottam magamra egy óriásfazék forró vizet és társai, de törésből, esésből csak kettő van. :P
Óvodás koromban eléggé anyás voltam, apám technikailag megszűnt létezni már akkor is. Egyszer ónos eső esett, mamám épp akkor hozott haza az oviból. Megláttam a macskaköves járda végén anyukámat, amikor is kikaptam a kezem mamám kezéből és elkezdtem szaladni édesanyám felé. Ez annyira jól sikerült, hogy a csúszós, esős, macskaköves járdán megcsúsztam és pofával lefelé lefejeltem a járdát. Annyira hirtelen történt, hogy a kezemmel sem volt idő védeni, támasztani magam. Lefejeltem a földet és betört az orrom.
Második is ebben az időszakban játszódik, kicsit talán később, épp biciklizni tanultam amikor tesóm felültetett az ő nagy bicajára. Igazából még két keréken is új volt akkor bicózni, ráadásul annyira nagy volt nekem tesóm gépezete hogy alig tudtam vele menni. Na ekkor tesóm zseniális ötlete jött: versenyezzünk. Oké megyünk, nem is maradtam le, kiválóan száguldoztam, csak egy idő után elértem egy olyan sebességet hogy akkor nem tudtam egyenesben maradni aztán egy elég nagyot zúgtam. Bal karomra érkeztem, természetesen eltört. :D
#44581