#29725
Látom, itt azért már rendesen ütköznek a vélemények.
Én azt mondom, a szülőnek a pofon a legvégső fegyvere. És nem is árt ha a szükséges esetekben él is vele. Meglehet soha nem lesz rá szükség, mert nem indokolja semmi. De ha túlmegy a gyerek azon a bizonyos határon, akkor bizony adni kell neki egy pofont. Nem erőset, a gyereknek inkább a kellemetlen meglepetés fog fájni, mint maga a pofon.
Szerintem az a lényeg, hogy megtalálja a szülő az egyensúlyt a büntetés oka és a büntetés mértéke között. És emellett biztosítsák azt a megfelelő hátteret, ami a gyerek testi, szellemi és érzelmi fejlődéséhez szükséges. Amellett hogy fegyelmeznek, büntetnek egy gyereket, nem szabad elvenni az önbecsülését, az önmagába vetett hitét. Mint a legtöbb dolognál az életben, itt is az a bizonyos egyensúly a lényeg. Amit olyan sokan nem is találnak meg. A gyerek vagy tele lesz felnőttkorára komplexusokkal, vagy kiskirályként fut neki az életnek, akinek nem lehet még csak szólni sem.
Ezért olyan jó amikor az ember jól nevelt, udvarias gyerekekkel és okos szülőkkel találkozik. Akik tudják azt hogy a gyerek nem egy kicsi felnőtt. Hanem valami egészen más. Egy gyerek.
#29725