#28381
Való igaz. Sokan hülyének is néznek, hogy például az egyetemi jegyzeteim nem könyvtáriak, hanem ott sorakoznak "megvetten" a polcon (mégha a gatyám rá is ment), ahogy a könyvesboltokban is rendszeresen bűnbe esek még akkor is, ha amúgy másnak keresek ajándékot. A könyv "örök", és ami érdemes rá, azt szeretem a polcomon tudni. Már az érzés is más, hogy "az enyém", ha kell, "csak leemelem".
De az azért például nem mindegy, hogy X könyvet négyezerért (na jó: mondjuk antikváriumban ezerötért) megveszem a könyvesboltban, vagy ingyen letöltöm a MEK-ről. Ezenkívül, ha elutazom, akkor a PDA-ba beletömök hét könyvet, mégis más súlya van, mintha a köteteket hurcolnám. :) Ráadásul azt is el kell ismernem, hogy így azokba is beleolvasok, és aztán magával ragad, amit amúgy könyven korántsem bizonyos, hogy megvennék. Gárdonyi, Móra, hosszú évek után pl. nemrég kellett rájönnöm, hogy pl. nem a gyermekirodalmuk miatt zseniálisak. Most pl. Kosztolányi cikkeit olvasom, melyet a háború alatt írt. Ha könyvben látom, minden tiszteletem és szeretetem mellett is előbb nyúlok mellé Martin Rees Kozmikus Otthonunk-jához vagy Magyar Attila kísérleti régészeti könyvéhez. Így viszont letöltöm, mert "más nincs", elolvasom, és - hoppá! Érdekes! Elgondolkodtató! Művel! :D
#28381