Fbn Lx#25571
ha feltételezzük, hogy mivel örökké élek így mindig egészséges leszek, akkor biztosan. Persze csak ha nem kell az űrben súlytalanságban magányosan lebegnem, miután beleszállt a Napba a Föld, vagy nem kell évmilliókat eltöltenem egy fagyott gleccser alatt. Szóval csak akkor, ha meg tudok halni extrém esetekben, csupán természetes, vagy betegség általi halálban nem.
Élvezném. Nézném, ahogy rendszerek, nemzetek omlanak össze, nagypofájú hatalmasok döglenek meg rákban. Én pedig nevetek. Miközben fiatal szűz lányokat kúrok sorra, akik nem tudják, hogy valójában 1654 éves vagyok. Ezer évnyi gyakorlás akkora harcművészeti tudást adna, hogy egyetlen ütéssel gyilkolnék. Ha kedvem tartja, lezúznám az összes politikusunkat, a párlámentet, és ha lecsuknának, megvárnám, amíg összeomlik a rendszer és felszabadítanak, vagy 1-2 röpke évezred alatt kirohadnak körülöttem a börtön falai. Végül is lenni időm. Addig kötekednék a sorstársaimmal, akik lerúgnák a vesémet, és csodálkoznának, hogy visszanő.
Ha végképp nem bírnám, tömném magam heroinnal a nap 24 órájában, és egész életemben szárnyalna az agyam. Nem kéne sajnálni, nem károsít, hiszen halhatatlan vagyok. Vagy annyit gyúrnék szteroiddal 500 éven keresztül extrém mód, hogy egy 350 kilós nigger fasz lennék, amiből 290 kiló szín izom. Bírná a szervezetem, hiszen halhatatlan vagyok.
És ami a legjobb az egészben: Le kéne szarni a munkát, a pénzt, a tanulást -> azért kínlódik az ember elsősorban, hogy télen ne fagyjon meg, hogy legyen mit ennie, innia.
De kinek kéne étel meg ital, kinek kéne alvás?
nem eszek, nem iszok, nem alszok, és leszarom hogy hideg van. nem tudok belehalni egyikbe sem.
Csak akkor szopnám meg, ha mondjuk elkapnának, és vaságyhoz kötnének az elkövetkezendő pár évtizedre, amíg tanulmányoznak.
