Az alapjövedelem minden huzamos ideig az országban tartózkodó embernek járna alanyi jogon, mindenféle feltétel nélkül. Ez az ötlet néhány éve még sokakat megmosolyogtató szélső baloldali elképzelésnek tűnt, ám valójában liberalista eszméken nyugszik, és a nyugati országok gondolkodói és vezetői egyre mélyebbre ásnak a témában, hogyan is lehetne működőképesen kivitelezni. Több holland településen kísérleti jelleggel bevezetnék az alapjövedelmet, a németek is erősen gondolkodnak, Kanada és Anglia is számolgat, a finnek novemberre elkészítik a 800 eurós alapjövedelem javaslatát, Svájcban pedig a következő hónapban népszavazást is kezdeményeznek a témáról.
Magyarországon két éve egy tanulmányt mutattak be a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetéséről, Bánfalvi István szociálpolitikus érvelt az elképzelés mellett. Az elmúlt néhány hónapban pedig a külföldi mozgolódásra reagálva itthon is újra közbeszéd tárgya lett.

A két éve bemutatott elképzelések szerint, ha minden felnőtt 50, és minden gyermek 25 ezer forintot kapna, akkor ez összesen évente 5100 milliárd forint kifizetést jelentene. Azt viszont ne felejtsük ki, hogy az alapjövedelem bevezetése egyúttal megszüntetné a segélyeket, és egyéb szociális juttatások jelentős hányadát. A 2014-es terven kívül konkrét, számításokkal alátámasztott adatok nem kerültek napvilágra, így feltételes számolgatások helyett nézzük meg a társadalomra gyakorolt lehetséges hatásokat.

Az alapjövedelem bevezetése alapjaiban változtatná meg a munkaalapú társadalmi berendezkedésünket.
Az öreg magyar közmondásból belénk ívódott, hogy "aki nem dolgozik, ne is egyék". A kezdeményezést ellenzők is mind azzal érvelnek, hogy valóságos társadalmi katasztrófát okozna az, ha az állampolgárok feltételek és munka nélkül kapnának jövedelmet, hiszen akkor senki se dolgozna. Minek dolgozna, ha munka nélkül is lenne pénze? Az ellenzők a kommunizmus ideológiájára és annak történelmi következményére is utaltak érveikkel

Akik pártolják az alapjövedelem bevezetését, azok azzal érvelnek, hogy megoldaná a mélyszegénység és a tartós munkanélküliség problémáját, azok számára is emberi létet biztosítana, akik nem tudnak dolgozni, vagy nem tartanak igényt a munkájukra. A mélyszegénységben élők bűnözése is megszűnne, de nem venné el az emberek kedvét a munkától, hiszen az alapjövedelem nem akkora összeg lenne, ami jólétet, csak emberhez méltó megélhetést biztosítana.

Semmilyen kézzel fogható, számokkal is alátámasztott megvalósítási tervezet nem látott még napvilágot, magán a feltétel nélküli alapjövedelem intézményén viszont érdemes elgondolkodni. Felvetődhet a kérdés: vajon elég fejlett társadalommal rendelkezünk egy ilyen intézkedéshez? A hazai gazdaság helyzete mellett kivitelezhető lenne? A jóléti társadalmak számoltak azzal, hogy a biztos megélhetés reményében globális migráció indulhat?