Fbn Lx#125337
Én pl. azért nézek földharc meccseket, mert mivel űzöm is, ezért tudok abból tanulni, hogy hogyan dolgoznak a profik. Nem úgy élvezem, mint egy filmet, hanem úgy, mint egy tanulságos előadást. Éppen ezért csak olyasmit nézek, amit csinálok is, hiszen számomra emiatt szellemileg stimuláló.
Sok esetben csak akkor tudod igazán élvezni egy-egy komplexebb sport nézését, ha magad is belemélyedtél valamennyire, és ezért érted, hogy mi történik, és miért is zseniális az, amit látsz (mert ha értesz hozzá, akkor mondjuk tudod, hogy egy-egy mozdulatot mennyire kurvasok munka megtanulni úgy kivitelezni, és ez a laikusnak nem feltétlenül jön le, tehát nem találja szórakoztatónak).
A szurkolóság jelensége tőlem is idegen, ez már inkább a csoportmentalitásból vezethető le, hogy az embernek igénye van rá, hogy tartozzon valahová. Az nekem is furcsa, amikor szurkolók többesszám első személyben beszélnek a kedvenc csapatukról, hogy "mi nyertünk", ezzel egész biztos, hogy soha nem tudnék azonosulni, de azt belátom, hogy éppen ezért egyfajta igénykielégítés is a sportközvetítés, mert ezt a fajta csoportszellemet máskülönben például csak szubkulturalizmusban vagy patriotizmusban tudná kiélni valamennyire az ember.
