-
Fbn Lx #125272 Én ott látom a problémát, hogy az a hamis narratíva, hogy a szexuális ajánlatokból következően a nők valamiféle behozhatatlan hátrányba kerülnek, mert hogy az ő előrejutásukat a szopáshoz kötik, a férfiakat pedig a két szép szemükért nyomják előre. Valójában az történik, hogy a tehetséges nők számára így is, úgy is nyitva áll a kapu, hiszen a társadalmi berendezkedésünk a teljesítményt és a tehetséget jutalmazza. Ez az áldozati póz a vesztesek mentalitása, akik meg vannak róla győződve, hogy nekik is kijárna egy szelet a tortából. Mindeközben pedig a kevésbé tehetséges nőkkel megesik, hogy egy-egy szexuális szolgáltatásért vagy rövid / hosszútávú barátnősködésért cserébe felfuttatják őket. Ha előveszi a rendező a brét az autóban, akkor egy olyan dilemma elé kerülsz, ami nevezetesen ha férfiként vagy tehetségtelen, akkor soha nem tárul eléd. Ránk nem nyomul az elnökasszony, hogy csak kúrni vagy nyalni kellene, és ott is a zsíros állás. És ezt nem dacból mondom, csak a miheztartás végett, hogy ez számos, kevésbé tehetséges nő számára egy olyan alku, amit aztán valószínűleg rengetegen megkötnek. A metoo kampány nem a buliban és hazafelé megerőszakolt nőkről szólt, hanem a karrierista valóságsó-hősökről, akik kétszeresen akasztanak le hírnevet az ügyről, egyszer, amikor felfuttatják őket, és mégegyszer, amikor szabad traumaszezon van, és lehet 20 éves sérelmekről óbégatni, amiket alig egy évvel ezelőtt még vicces sztoriként adott elő a buliban, hogy xy elővette a faszát aztán elrakta, most pedig könnyeket produkálunk hozzá.
És, hogy kik ennek az igazi vesztesei? Hát valószínűleg egyrészt a társadalom, mert ez a jelenség szabad utat enged a tehetség-nélküliségnek a médiában, másrészt pedig azok a nők, akik azt látják, hogy nekik meg kell dolgozniuk valamiért, amiért a vetélytársuk nem dolgozott meg, illetve csak 20 percig.
Ráadásul onnantól kezdve, hogy átterjedt a metoo fekélye a hollywoodi elit twitteréről az unatkozó középosztályra, az egész a teljes érvénytelenség és a tömeg sérelmeinek jelszavává devolválódott. Tekintve, hogy a megatrendekbe szeretnek a lehető legtöbben beszállni, viszont a nemi erőszak elég ritka, elkerülhetetlenné vált, hogy a metoo hangok 99%-a mögött kéretlen seggmegfogások illetve utcán utánafüttyögések álljanak fedezetként, és így sikerült a teljes hiteltelenségbe torkollnia. Ezzel együtt, mint minden hasonló kérdés esetében, előjött a moralizálás. Ha nem támogatod a metoo-t, akkor te talán elfogadod a nemi erőszakot?!
És hasonló hamis dilemmák, amiknek az érvénytelenségét szemléltetendő párhuzamba állítok vele egy másikat: ha nem támogatod a nemzeti konzultációt, akkor talán azt akarod, hogy soros évente 5 millió migránst telepítsen európába?
Hasonló hamis dilemma még, amit ezzel kapcsolatban hallani szoktam: Ha nem vagy feminista, akkor talán nem támogatod a nők jogegyenlőségét?
És végül még egy aggályom a sok közül: a trauma relativizálása illetve a társadalmi szintű neurotikus túlérzékenység.
Vajon, ha egyetlen hashtag alatt említjük az aluljáróban, brutális erőszak közepette elkövetett csoportos nemi erőszakot, és azt, amikor a villamosról leszállva az unatkozó útépítő munkás xy után füttyent, azzal nem bagatellizáljuk a valódi traumát? Vagy ezt csak én érzem iszonyatosan álságosnak? Egyrészt nagyon alacsonyra visszük a traumák bekerülési küszöbét, valamint divat lett a sérelmet traumaként emlegetni. Csakhogy a sérelemnek a bosszú szokott a következménye lenni, a traumának pedig a terápia, és hát mindenki látja, hogy itt valójában az első opció történik meg. És itt jön képbe az, hogy a tartós békeidő unatkozó tavaszi virágai, az én generációm, a szociális hiperszenzitivitásnak már egy olyan szintjére kezdenek érni, amin életképes ember csak fogja az arcát. Ez egy iszonyatosan kártékony trend, és biztosra veheted, hogy ha az usában már egyre több mindent áthat a safe space filozófiája, akkor csupán 5-10 év kérdése, hogy nálunk is igazán felüsse a fejét. Én az előjeleit már most látom, mert rendszeresen belebotlok harmadik hullámos feministákba és morális relativistákba, akiknek 5-10 éve még a nyomát sem láttam, és én ennek a tágabb jelenségnek a keretein belül értelmezem a metoo-t.