Azért vagyok a sérelmekkel elfoglalva, mert van egy becsület kódexem (nem vagyok szent, nem tartom be a PTK-t 100%-osan). Nem dugok meg egy kiszolgáltatott nőt és aki ilyet tesz, azt nem tartom embernek, ezért nem beszélek róla. Ahogy nem moralizálok azon sem, hogy börtönben a helye egy gyilkosnak, ott, pont. Én a félelmeimet írtam le. Volt már rá példa, hogy megmarkoltam egy lány fenekét? Persze, lekacsintott buliban, felkért táncolni vagy fordítva és lett ami lett. Én azt hittem, hogy ez rendben van, de most, némi túlzással szégyellem magamat, mert mi van, ha holnap feljelent? Nyilván nem fognak, nem vagyok sem híres, sem állat.
Teljes mértékben megértem a véleményedet, úgy gondolom, hogy ennek a legnagyobb vesztesei azok, akiket tényleg bántalmaztak, de had legyek picit gyarló, úgy keljen udvarolnom extrovertáltként (betartva az etikai normákat), hogy attól féljek, hogy egy picit labilisabb ember holnap feljelent?
Nekünk is meg kell élni a férfi énünket, ami nyilván nem a böfögős-fingós nagyszájúskodás, hanem a szék kihúzós, udvarlós, had legyek a lovagod attitűd. Szerintem, ez is tud sérülni, ha ezt rosszul kezeli a közvélemény.
