-
#124751
Nem kell mindenben egyenlőségjelet tenni a férfiak és a nők közé. Biológiailag nem vagyunk egyformák, ez nyilvánvaló, eltérés van a fizikai felépítésünkben, a hormonháztartásunkban, és gondolom sok más mindenben is, amihez nem értek. Az átlag férfi magasabb, nehezebb és erősebb, mint az átlag nő. Nem véletlen hát, hogy a munkahelyeden téged kérnek meg a nehezebb fizikai munkát igénylő feladatokra. Mondjuk nálunk nincs ilyen, mi is ugyanúgy pakolunk és cipekedünk, mint a srácok, na puff. Nem minden nő várja el, ahogy azt sem várja el minden férfi, hogy a nő takarítson és elé tegye az ételt.
A női egyenjogúságért való törekvések nem is azt akarják elérni, hogy mindenben tegyünk egyenlőségjelet a férfiak és a nők közé. A genderkérdés nem a biológiára, fizikai különbségekre mutat rá, hanem a nemek társadalomban betöltött szerepére. Régen sokkal nagyobb volt a különbség, sokat fejlődött azóta a világ, de még mindig nem tűnt el. A mai 21. században teljesen más körülmények és feltételek uralkodnak, sok esetben teljesen haszontalan és káros is a hagyományokhoz ragaszkodni.
Viszont ez nem is azt jelenti, hogy ne élhetne valaki a konzervatív felfogás és hagyományos nemi szerepek szerint (lásd a férfi fúr-farag, barkácsol, megszereli az elromlott holmit a ház körül, a nő pedig háziasszony és gyereket nevel). Ha ez teszi boldoggá, akkor lelke rajta, senki nem akarja megakadályozni. A gendertörekvések arra irányulnak, hogy ha valakit ez nem tenne elégedetté, akkor változtasson nyugodtan. Menjen a nő csempét verni és glettelni, ha ahhoz van affinitása; hadd lehessen vezető beosztásban, építsen karriert és vegyen részt a versenyszférában, ha ahhoz van tehetsége. (Apropó, igen, az azonos munkát végző nők átlagosan kevesebb fizetést visznek haza, mint a férfiak, de ez főleg magasabb beosztásban számottevő. Létező jelenség, nem városi mítosz). Ne kelljen beteljesítenie azt a nyomorult női princípiumot, ha nem akar szülni... Ugyanígy, hadd végezze a férfi a házimunkát vagy a főzést, ha jobban megcsinálja és kedve is van hozzá (én is ismerek ilyet); maradhasson otthon szülés után a gyerekkel, lehessen óvóbácsi, ilyesmik.
És itt jön képbe a gender, mert ugyan mindkét nem kitörhet a hagyományos nemi szerepekből, de ez nem olyan egyszerű. Nagy a társadalmi nyomás arra nézve, hogy mindenki maradjon a helyén és tegye azt, amire rendeltetett. Például a vezető beosztásban a nőket a férfi beosztottak hajlamosak kevésbé komolyan venni, mintha férfi irányítaná őket, megkérdőjelezik a hozzáértését, félbeszakítják őket, satöbbi. Ugyanabban a munkakörben dolgozó nőt kevésbé tartanak kompetensnek, mit a férfit (ez általában infós és műszaki területen jellemzőbb). Ugyanígy a férfiaknál: lesajnálják azt, aki otthon marad a gyerekkel (vagy épp hősnek tekintik, a nőt meg leszólják), hiába lenne hozzá több érzéke és kedve, ezért sokan nem is merik meglépni... Vagy épp ha "nőies" szakmában szeretne elhelyezkedni, mint mondjuk óvóbácsi. Mennyire pozitív a közmegítélés?
A társadalmi előítéletek ugyanúgy érintik a férfiakat is, nem csak a nőket. A gender nem is csak a női egyenjogúságért létezik, hanem a női-férfi egyenjogúságért. Mert nőként ugyanolyan pocsék azt hallgatni, hogy nő vagy, ezért ezt meg azt kellene tudnod vagy megtenned... A férfiaknak is frusztráló, ha a nemük miatt feltételeznek róluk valamit, aztán kapnak valami lesajnáló reakciót, mert nem felelnek meg a sztereotípiáknak. Például kollégám sík hülye a kütyükhöz, azt mondom oprendszer, ő meg azt mondja, hogy egészségemre és beszéljek magyarul... Mégis mindenki hozzá fordul(na) tanácsért, ő meg csak nevetgél zavartan, és irányítja hozzám az embereket. (Aztán az illető hozzám fordul zavartan, mert hát én nő vagyok, nem érthetek hozzá, nekem úgysem hisz.) Ezért is verte ki nálam és sokaknál a pink laptopszerviz a biztosítékot.
(Az egész beszélgetésre próbáltam reagálni, csak nem volt kedvem 6 külön hozzászólást írni.)