-
#124722
Néhány hevenyészett reakció, mert én sem vagyok a topon. :)
Ezt a gender túltolást tényleg sokan úgy érzik, hogy a "normális" heteró embereket kellene alsóbbrendűnek tekinteni... Ezzel kapcsolatban olvastam egy véleményt, amivel nagyon egyet értek: "Én úgy látom, hogy értékrendbeli különbségek ide vagy oda, ezek a sokak által liberálisnak tartott intézkedések nem arra akarnak rávenni, hogy mást értékesebbnek tarts a többieknél, hanem hogy magadat ne tartsd értékesebbnek másoknál. Az, hogy te konvencionális nemi identitással rendelkezel, mint az emberek nagyon nagy százaléka, nem erény, mint ahogy az sem jellemhiba, ha valaki az LMBTQ+ társadalomhoz tartozik. Ezek egyszerű tények. A törekvések nem arra irányulnak, hogy őket a heteroszexuális nemi identitással rendelkező emberek fölé emeljék, hanem arra, hogy társadalmilag egy szintre hozzák."
Szélsőséges vadhajtások minden csoportban vannak, és az a baj, hogy általában ők a leghangosabbak, őket jegyzi meg az ember és azonosítja az egyenjogúságért folytatott törekvésekkel.
Londoni metró: Egy metróhálózat felülvizsgálta régies nyelvhasználatát, és tett egy apró, ártalmatlan gesztust, mert azt akarja, hogy minden utasa jól érezze magát a járatain. Közben ezzel nem árt senkinek, nem károsít meg senkit. Nekem ettől nem lesz rosszabb, van, aki viszont kifejezetten nyer vele. Azt sem gondolom, hogy ezzel bárkit arra bátorítana, hogy hagyja elszabadulni a benne élő csillámpónit. Hogy a transzneműséget sokan mentális problémának tartják, annak valójában kevés gyakorlati köze van ahhoz, hogy a metrón hogy köszönnek az utasoknak. Ez csak egy gesztus, ami annak a hiperérzékeny rétegnek viszont jól esik, mert emberszámba veszik őket.
Sztereotípiák: le velük! Nagyon unalmas, amikor sokadszorra kapom meg indoklásnak, hogy ezt vagy azt kellene csinálnom, mert nő vagyok. Amikor párom pólója gyűrött, és engem vesznek elő, hogy miért nem vasaltam ki? Pedig az a nő dolga! Hogy miért nem főzök minden nap vacsorát? Pedig az a nő dolga! Hogy miért nem ápolgatom a lelkét egy megfázással, bezzeg én egy vállrándítást nem kapok, ha hányok a hasfájástól... De hát ez a nő dolga... :) Persze, sok férfinak természetes már, hogy a házimunka közös felelősség, és nem csak besegít vagy elvárja, de messze nem általános, nem ez az alap. Ha ez az új reklámtörvény segít valamennyit abban, hogy halványuljanak ezek a sztereotípiák a köztudatban (pl. nem csak a nő mosogathat otthon boldogan), akkor az jó. Mert ezek a sztereotípiák léteznek, nem kell még a reklámokkal is erősíteni őket. A megvalósításukkal kapcsolatban nekem is vannak kétségeim, hogy kik / hogyan / milyen alapon fogja elbírálni a reklámokat... De a törekvés jó.
Ugyanígy, a gyerekek ábrázolása, illetve a nekik szánt reklámok is elbírnak némi megújulást. Jelenleg nagy vonalakban úgy néz ki, hogy kislányok = hercegnők, barbik, főzőszett, háztartással kapcsolatos játékok, kozmetikai cuccok, körömlakk, csillámpóni, anyámkínja. Kacatok. Kisfiúk = legó, építő- és logikai játékok, autók, fegyverek, kísérletes szettek. Több a kreativitást igénylő, fejlesztő játék. Mit sugall? Hogy a fiúk okosabbak, lehetnek tudósok; bátrabbak, lehetnek hősök. A kislányok lehetnek hercegnők, akiket majd megment a hercegük. Vagy háziasszonyok, ha hercegből nem jut... Hol az egyenlőség? :) A társadalmi szerepre nevelés már kisgyerekkorban megkezdődik.
Asszem egyszerre ennyi.