#122919
az a helyzettől függ. ha valami hirtelen derül ki az minden egészségügyi dolgozót ugyanúgy mellbevág mint a beteget, nem csak minket orvosokat.
ugyanakkor a vizsgálatok során felméred merre halad a dolog, és elkezded lassan a beteget is felkészíteni, ez magát a hír közlését is könnyebbé teszi.
Amit nekem még egyetemen egy professzorom tanácsolt és azóta is tartok egy kérdés: mindent abban az időben a legjobb tudásodnak megfelelően tettél meg? ha erre igen a válasz akkor nyugodj meg a beteg megkapta a legjobb ellátást, nem rajtad múlt. ebben benne vannak a túlórák, extra körök sokszor, de általában ez az ami után visszagondolok, megnyugszom és kész, vannak elkerülhetetlen dolgok. Mellé ha mindent megtettél akkor a családnak is van egy olyan hozzáállása, a hála(külföldön dolgozom, szóval TÉNYLEG csak a hála) ami után érzed is h tényleg ők is elismerik h mindent megtettél.
A másik h még valakit sajnos nem tudtál megmenteni az nem azt jelenti megengedheted magadnak h napokig furdaljon emiatt a lelkiismeret(ezért is mindent a legjobb tudásod szerint teszel elsőre) mert következő pillanatban ott a másik akit meg tudsz menteni és nem szabad h érzelmek irányítsanak szvsz mert a legjobbat kell nyújtani a betegnek, azt pedig csak objektíven lehet.
És a legfontosabb, amint kilépek a kórházból próbálom kizárni az életemből a medicinát(persze ha nem tanulok :) ), pl nem nézek House-t, semmi tipikus orvosi sorozatot, és barátokat is próbálok kórházon kívül találni.
#122919