#119698
A filozófia nem jog - nem szükséges valaminek a létezését bizonyítani ahhoz, hogy hinni lehessen benne. A hit (vagy nemhit) pontosan addig tart, amíg nincsenek bizonyítékok. Hiszen utána bizonyosság van - akár így, akár úgy. (persze csak akkor, ha "hiszünk" a bizonyítékoknak)
Érvelni pedig addig is lehet mindkét irányban, elgondolkodni azon, hogy milyen jelek mutatnak az egyik, és másik állítás alátámasztására, amelyek esetleg elfogadhatóak bizonyítékként is (lásd még: istenérvek a filozófiában).
A realizmus - ha már említed - univerzálékra épít, és foglalkozik morális dolgokkal ("a jó"), a szépséggel, és egy csomó olyan dologgal, ami igazából nem "létezik" az ember nélkül, aki ráaggatja bizonyos dolgokra. Ha nincs ember, aki rámondja egy virágra hogy szép, attól még az szép? Ha nincs ember, aki lásson egy szellemet, attól még az szellem? Ha beszélünk róla (ahogy már Clio említette), attól már létezik valami? Vagy ha senki nem beszél valamiről, senki nem tudja bizonyítani, akkor az megszűnik létezni?
Trója városa az emberek számára évszázadokig legenda, mese volt csupán. Aztán Schliemann megtalálta. Előtte "szellem" volt, azóta "valódi", pedig csupán annyi történt, hogy valaki be tudta bizonyítani, hogy létezik. Ha valaki előtte azt állította, hogy valódi város volt, azzal szemben jogos volt a kritika a 19. században, hogy egy nem létező dologban hisz?
#119698