Fbn Lx#112832
továbbra is úgy érzem, hogy ez csupán azon emberek számára jelent problémát, akik különösen kényesek a saját tekintélyüket illetően (tehát nem nagyon van nekik, ezért nagyon elvárják, hogy megadják nekik).
ha magázok valakit és letegez egy ilyen helyzetben, az számomra annyit jelent, hogy azt közli felém: tegeződjünk. de akár arra is hajlandó lennék, hogy tovább magázzam azt, aki egyébként tegez, ha éppen így tartja kedvem; mert számomra semmi jelentősége nincs, illetve tudom, hogy a másik ember tisztelése illetve nemtisztelése nem ebben nyilvánul meg, mivel ez nem több, mint verbális fordulat, berögződés, esetenként kényszeres norma. ergo nem fog ténylegesen jobban tisztelni valaki attól, hogy elvárom tőle, hogy magázzon. maximum az egómat kenegetem hájjal, illetve afféle illúziókba verem magam, hogy engem most akkor így tisztelnek.
