#111693
Ezt embere, munkahelye, munkája válogatja, ahogy máshol sem, itt sem lehet általánosítani.
Van ismerős, aki mióta távdolgozik, azóta jobban be tudja osztani az idejét, ki tud mozdulni (jóval többet találkozik emberekkel, mint a munkahelyén, ahol a szobájából napi fél órára tudott kimozdulni, utána pedig húzott haza, hogy a családjával is találkozzon), stb.
Megint mások pedig ha otthon ülnek, akkor kitör belőlük az "ejráérünkarramég" - nekik nem való a távmunka. Miért kellene egyformának lenni az embereknek és a munkahelyeknek?
#111693