#110719
~15 éve kezdtem egy pár év közlekedésmérnöki kart gimnáziumból indulva a műegyetemen (még a BSc korszak előtt), részben alátámasztom a dolgot. Például volt egy félév műszaki ábrázolás (kockát meg hengert rajzoltunk különféle nézetekből) alapozásnak, de második és harmadik félévben már az otthoni munka a kézi autóemelő és sebességváltó-tervrajz volt, és valahogy természetesnek vették, hogy te tudod mi az és hogy működik, és ismered a mindenféle alkatrészeket is. És ilyesmik bőven előfordultak, gimnáziumból jövet matekból én pl. jobban álltam a többségnél, tudtam deriválni, integrálni (hála a matek fakultációnak), de ennyi.
Nagy összevisszaság volt amúgy ilyen téren, az látszott, hogy a tanárok többsége nem volt hajlandó elfogadni, hogy változik körülöttük a világ és a hallgatók is, és ebből adódtak az ilyen elcsúszások. Volt olyan tantárgy, ahol foglalkozott azzal az oktató, hogy egy szintre hozza a társaságot, máshol pedig elkezdték a 20 éve szóról szóra ugyanúgy leadott anyagot, és nem foglalkoztak semmivel.
(amúgy pedig - az, hogy 17 évesen nem tudja valaki, hogy mit akar... én 26 évesen mentem el újra egyetemre, mert akkor jöttem rá, hogy mi is érdekel :) )
#110719