-
#108362
a kevesebb néha több.
mondjuk molnibalage "hulladék" kategorizálása sem semmi :)
az hogy a zene szubjektív dolog.. na az tényleg egy dolog. mondjuk szerintem az a jó mű, (legyen az film, zene, kép, vers) ami kicsit kimozdít a mindennapokból, esetleg felzaklat, katarzist ad. szóval nálam itt kezdődik a MŰVÉSZET és ezáltal nyitott vagyok sokmindenre.
(én ezértis szeretem a melodikus ének-gitár/ hörgős breakdownok hirtelen váltásával operáló mai metálvonalat is, olyan mint egy horrorfilm öncélú erőszakoskodása, semmi jó nincs benne igazából, de felkavar picit és felszínre hozza az elfojtott érzelmeket, furcsa érzést ad.) de ez annyira hangulatfüggő, van amikor acid jazzre punnyadok, valamikor egy kicsi hip-hopra, vagy soul.
szóval az hogy egy pár ember mit tett/tesz le, mit üzentek, és milyen érzelmeket voltak képesek kiváltani tömegekből, na ahhoz kell valami "tehetségféle".
ha ezt nem szimfonikus zenekarral teszik meg, hanem 5 akkorddal és egy kvint hangterjedelemmel, akkor az megintcsak kunszt szerintem.
grabovszki: engem sem érdekel a republic különösképpen, a nagy kő zuhant eltudom játszani gitáron, meg 4-5 dalukat ismerem (az ismertebbeket, pl. kék és narancssárga, 67-es út) és ennyi. én sem tartom őket nagyobb zenei tehetségeknek, de amit letettek az asztalra az évek alatt, és hogy Bódi László az egyik legjobb magyar dalszövegeket írta, ehhez kétség sem fér szerintem.
szóval nemcsak arról van szó hogy az ilyen egyszerűbb dalokra van igény (és tényleg, a jazz hiába virtuóz műfaj, ahhozis lelkiállapot kell hogy élvezze az ember), mindenki fikázza justin biebert is, de most akkor ki a hibás, aki ilyen zenét csinál, vagy akik miatt igény van erre? én úgyvagyok vele hogy mindenki azt hallgat amit akar, de legalább ismerje el hogy van létjogosultsága a másik mellett (élni és hagyni hallgatni a zenéjét vagy mifene)
mondjuk szívesen várok ellenpéldákat is a topikban aki zeneileg nulláz, kíváncsi vagyok valóban hogy nála hol kezdődik a "zene"