Képzeld el, hogy az apukád a legokosabb ember, aki valaha is élt a Földön, és mindent tud, és mindig igaza van, és ezt mindig be is tudja bizonyítani. Aztán képzeld el, hogy egymillió fényévnyire egy másik csudaszép világban él egy másik gyerek, akinek az apukája a legokosabb ember, aki valaha is élt abban a messzi, messzi csudaszép világban, és az az apuka is mindent tud, és ő is be tudja ezt mindig bizonyítani, szakasztott, mint a te apukád. Mind a két apuka nagyon okos, és mind a két apukának mindig igaza van.
Igen ám, csakhogy ha véletlenül találkoznának, szörnyű veszekedés támadna, mivelhogy némely dologban eltérne a véleményük. Erre persze te azt mondod, hogy a te apukádnak van igaza, és a másik gyerek apukája téved. Hanem a világegyetem roppant nagy hely. Irdatlanul sok ember elfér benne, akinek mind igaza van ebben-abban, csak épp egymással nem jutnak egyetértésre.
És hogy miért lehet mind a két apukának igaza, és miért keverednek mégis szörnyű veszekedésbe? Azért, mert iszonyúan sokféleképpen lehet az embereknek igazuk. Szerencsére a világegyetemben vannak olyan helyek, ahol végre mind a két apuka kapiskálhatja, hogy miről is beszél a másik. Ezek azok a helyek, ahol a különféle igazságok olyan takarosan egymásba illeszkednek, mint az apukád napelemes órájának az alkatrészei. És ezeket a helyeket úgy hívják, hogy krono-szinklasztikus infundibulum.
A Naprendszer telis-tele van ilyen krono-szinklasztikus infundibulumokkal. Egy jó nagy példány legszívesebben a Föld és a Mars között tartózkodik. Ezt onnan tudjuk, hogy egy földi ember meg a földi kutyája belerohant a kellős közepébe.
Most biztosan azt mondod: milyen jó lenne elutazni egy ilyen krono-szinklasztikus infundibulumra, és megnézni, milyen az, amikor egyszerre mindenkinek tökéletesen igaza van! Igen ám, csakhogy ez borzasztóan veszedelmes dolog. Az a szegény ember meg a kutyája ide-oda hánykódik nemcsak a térben, hanem az időben is.
Krono ugyanis annyit jelent, hogy idő. Szinklasztikus pedig annyit, hogy minden irányban ugyanarra hajlik, akárcsak a narancs héja. Az infundibulum meg az, amit már a régi rómaiak is, mint például Julius Caesar vagy Néró, tölcsérnek neveztek. Ha nem tudod, mi az a tölcsér, kérd meg anyukát, mutasson egyet. ..."
(Kurt Vonnegut, Jr.: A Titán szirénjei (Móra Ferenc könyvkiadó, 1988, fordította Borbás Mária)