Fbn Lx#103066
egy-egy utcarészlet vagy füves domboldal most is itt van, kb. beleégve az agyamba, amiket a valóságban még nem láttam
a másik meg, hogy gyakran vannak álmaim, és ezek közben fog el a legkülönösebb érzés, olyan vidékeken, ahol omladozó gyárépületek, régi betonfalak vannak és az egészet már visszavette magának a természet, elgazosodott a vidék és mindent ami beton benőttek a növények, a nap rendszerint erősen süt, és általában ezeken a vidékeken barangolok úgy, hogy érzem a betont a kezeim alatt, amikor átmászok egy falon
mivel ez a legélénkebb, ez lehetett az előző életem. a sok betonból, a repedezett talajú, rozsdás kapukkal rendelkező kis kézilabdapályából következtetve nem lehetett olyan régen :D
