Fbn Lx#102795
Nem volt semmiféle analógiám, csupán példát hoztam az emberi szabadság abszurditására
A törekvés természetes, hogy egy élőlény mindaddig, amíg cselekedeteiben és önkifejezésében korlátozottnak érzi magát, a korlátok ellen lázadjon. Ez akkor valósul meg, ha úgy érzi, sérült a létfenntartáshoz, a szaporodáshoz, a biztonsághoz vagy az önmegvalósításhoz való joga, mert ezek lépnek fel mint evolúciós hajtóerők. Jelen esetben a politikai és gazdasági hatalom elleni hatékony lázadás, ami ezek összeomlását eredményezni, a fenti célok elérésének egyikét sem szolgálná, sőt, alapjaiban rengetné meg azokat. A rendszer mindig akkor lép tovább, ha hatékony alternatíva születik, és itt a hatékonyság egy rendkívül soktényezős fogalom. A jelenlegi rendszer hibái pedig nem másak, mint az emberi természet és a kollektív tudás jelenlegi szintjének a sajnálatos eredménye. Mindaddig, amíg bármiféle újító szellemű társadalomkép részletes elemzése alapvető hibákat és összeférhetetlenséget mutat az emberi viselkedéssel, addig mindenféle "ha az emberek inkább így vagy úgy cselekednének, mennyivel jobb lenne a világ" jellegű elképzelés utópisztikus fantázia.
