• Dzsini
    #100908
    Nem összeomlásról és nem csak szórakozásról beszélünk, hanem arról, hogy a régi anyagokat naprakészen kell tartani, a formátumokat és az adattárolási technológiát frissíteni, alkalmazkodni a változásokhoz. Ez kerül rengeteg pénzbe, és bármilyen tudománnyal foglalkozó cég vagy társaság költségvetésének komoly része ez a folyamatos munka.

    Egy klasszikus papír (vagy akár mikrofilm) alapú könyvtár fenntartása és a hozzáférés biztosítása mondjuk 50-100 évre egy nagyjából temperált raktárhelység és néhány raktáros fizetésébe kerül, ugyanez egy informatikai rendszernél minimum évente átellenőrzött, frissített, rendben tartott digitális állományfelügyeletet jelent, és mondjuk az elmúlt 50 évben áttérést mágnesszalagról streamerre, floppyra, ZIP-drivera, onnan CD-re, esetleg DVD-re, többszörösen biztosított merevlemezekre (azon belül csatolók váltása), közben a gépeket kellett cserélni, és ha operációs rendszert és szoftvert is váltottak, akkor konvertálni és ellenőrizni kellett az összes adat integritását, tehát összeolvasni a régi változattal.
    A könyv eközben pihent a polcon, és a raktár sarkában az egérirtó dobozát kellett kicserélni.

    Shakespeare műveit máig olvashatjuk eredeti formájukban, de ha valaki 25 éve ZX Spectrumon kazettára mentve írta egy egzotikus szövegszerkesztővel a műveit, akkor azt - ha nem konvertálták tovább - ma már nem biztos, hogy el tudjuk olvasni.