Informatika és tudomány

dollhouse-4fc21c2c11dc3.png
  • [NST]Cifu
    #28
    Figyelem, kisebb mértékű spoiler következik.



    Az alapmotívum az első hsz.-ben megtalálható. Adva van egy szervezet, amely bábukat biztosít a klienseinek. A bábuk azok lesznek, amikre a kliensnek szüksége van. Egy tökéletes szerető, egy magas nívójú partyra kísérő, vagy egy emberrablás esetén egy hidegvérű és sziklaszilárd tárgyaló. A bábuk a személyiségüket egyfajta beégetésen kapják meg, majd minden küldetés után a személyiségüket törlik, csak egy gyerek szellemi színvonalán vegzálnak a Dollhouse-ban, ami a szervezet bázisa.

    Az első részben megismerjük a főbb szereplőket, a Dollhouse jéghideg vezetőasszonyát, Adelle DeWitt-et (Olivia Williams), az egyik bábut, Echo-t (Eliza Duskhu), akiről kvázi az egész sorozat szól, az ő felvigyázóját, egy ex-rendőrt, Boyd Langtont (Harry Lennix), illetve a Dollhouse ügyeletes zsenijét, aki a személyiség beégetést végzi, Topher Brinket (Fran Kranz). A történet alapvetően Echo két megbízatásáról szól, az elsőben egyfajta szeretője lesz egy nagymenő srácnak, a másodikban pedig egy emberrablás esetén lesz a tárgyaló az emberrablókkal. A küldetések között Echo kíváncsiságtól hajtva besétál akkor, amikor egy másik bábúnak, Sierrának végzik a személyiségcseréjét, és kényes kérdések merülnek fel (a bábuk úgy tudják, hogy a személyiségtörlés és égetés valójában egyfajta alvás, feltehetően a küldetésből esetlegesen megmaradó emlékfoszlányok így pedig álomnak tekinthetőek részükről). Ezen kívül még láthatjuk Paul Ballard-ot, egy FBI ügynököt, aki a Dollhouse után szaglászik, de 14 hónap után sincs semmi valódi bizonyíték a kezében, ugyanakkor biztos benne, hogy létezik, és arról is tudomása van, hogy mi célt szolgál (a roppant gazdag emberek igényeinek kiszolgálása), de a főnökei a tökeit szorongatják, mivel befolyásos embereket zaklat a nélkül, hogy bármi bizonyítéka is lenne. Eddig a sztori.

    Ami azt illeti, Cat02-höz hasonlóan én is a Firefly után kaptam fel a fejem a sorozatra, hiszen el kell ismerni, hogy a Firefly egy ritka jól és részletesen felépített sorozat, ami minden elemében igényesen volt kidolgozva. Kezdve az alaphangulatot mélységesen megadó főcímzenével. A már elsőre élő és vibráló karakterekkel, amelyek szerethetőek, kiismerhetőek és nem utolsó sorban nagyszerű színészi játékkal lettek életre keltve. A pompás díszletek és kellékek pedig már csak a hab a tortán. Ezek mellé pedig még szórakoztató történeteket is összehoztak, méghozzá kellemesen felépítve, és megfűszerezve, például a kínai káromkodások sokat dobnak a szövegen, vagy az, hogy hosszú idő óta az első Sci-Fi sorozat volt, amelynél nem siklottak el olyan alapvető dolog felett, hogy a világűrben nem terjed a hang...

    Namost ehhez képest a Dollhouse valóban egy kissé csalódás. Hogy a főcím nem túl ütős (errefelé megtekinthető), azt még valahogy túl lehet élni, de már egyből keserű szájízt hagy. Utána jönnek a karakterek, amelyek többsége erősen sablonos és egyáltalán nem megkapó. A fő gond számomra Eliza Dushku, valahogy nem igazán sikerül elhitetnie velem, hogy az adott személyiséggel bíró Echo olyan átütően tökéletes lenne. Az emberrablás-tárgyaló személyében kap egy kiskosztümöt, hátra feltűzött hajat és egy szögletes szemüveget, meg egy erőltetettnek ható fapofát, hogy acélosnak tűnjön - de nem érzem annak. Talán még akkor a legmeggyőzőbb, amikor a Dollhouseban sétálgat látszólag céltalanul. Azért ez a fő probléma, mert az epizód szinte csak Echora épít. A többi karakter kissé jellegtelen, talán egyedül Olivia Williamst tudnám kiemelni, aki valóban kemény és hideg, számító vezetőnek hat. Harry Lennix hozza a kiégett, moralizáló rendőr karakterét, de nem erőlteti meg magát benne. Tahmoh Penikett számomra a legnagyobb csalódás, nem mondom hogy a BSG-ben meghatározó karaktert játszott, de voltak fellángolásai (pl. mikor Chief Tyrol-al együtt rontottak be megmenteni Athena-t). Itt egy teljesen szürke karakter. A díszletek közül egyedül a Dollhouse érdemel említést, mert a többi a hétköznapi Los Angeles (vagy valamelyik másik amerikai nagyváros?). A Dollhouse és a személyiség törlés/égetés megjelenítésére mondjuk panasz nem lehet, rendesen meg vannak csinálva. De ez még sajnos kevés az üdvösséghez...

    A hiba talán abban van, hogy egyetlen rész után akarnám megítélni a sorozatot, és ez nem is kétséges, hiszen nagyon magas elvárásaim voltak vele szemben. A fenti "lehúzás" ellenére azért a sorozat összeszedettnek hat, és MrSpock félelmei ellenére nem a 'pipihússal' akarja eladni magát (az egyetlen "szexjelenet" is mindössze egy töredék másodpercig tartó emlék felvillanása). Nem rosszabb, mint a ma futó konkurens akció-TV sorozatok többsége (Knight Rider, TSSCC), de nem is lép túl azokon, semmi kiemelkedő dolgot nem találtam benne. Azért nem írom le egyetlen rész után, még reménykedek, hogy csak most fog felpörögni.