Ha rögzítjük, hogy az űrhajó teljes tömegének hányad része lehet olyan "üzemanyag", vagy "ballaszt", amit a gyorsítás során kilőhetünk, és ha tudjuk, hogy mekkora sebességgel lehetséges a kilövés, akkor kiszámolhatjuk, hogy milyen végsebességre tehet szert. Azért a számolás éppen meghaladja a középiskolás szintet, ugyanis az űrhajó teljes tömege folyton csökken (ezért muszáj differenciálegyenletek integrálásával manipulálni). (Többfokozatú rakétáktól el is tekintettünk.)
De az könnyen belátható, mint azt írtad is, hogy a hátrafelé kilőtt anyagra nézve van egy felső sebességi határ, amit egyébként elvileg nem is nehéz elérni, ha antianyagot és fotonrakétát használunk. De ebben az ideális esetben sem számíthatunk arra, hogy a rakéta túlzottan meg tudná közelíteni a c határsebességet. (Villámbecslés: az üzemanyag tömegéből felszabadított energia alakul át (részben) az űrhajó kinetikus energiájává, amit mérhetünk a megnőtt mozgási tömegével (lásd: E=m*c^2), vagyis ideális határesetben az üzemanyag nyugalmi tömege átalakul az űrhajó mozgási tömegévé (a kilőtt fotonok energiáját elhanyagoljuk a Doppler-effektusra hivatkozva!), tehát az űrhajó nem gyorsulhat fel nagyobb sebességre (mire kiürül) mint amely sebességen a _mozgási tömege_ megegyezik az eredeti teli űrhajó _nyugalmi tömegével_. Ebből durván azt kapjuk, hogy ha az induló tömeg fele volt üzemanyag, akkor legfeljebb 0.5*c-re gyorsulhatunk fel.)
Szóval galaxisok közötti röpködéshez alighanem még az antianyag is kevés. De a Naprendszeren belüli, és a szomszédos naprendszerek közötti utazáshoz bőven megfelelne, ha még tankolnánk is itt-ott kilőhető szemetet...