nickwearby#36
"Amikor először rám zúdult a net széles sávon én is egy ideig félig meddig függő lettem. Mert annyi érdekez, izgalmas és hasznos információ áradatot tartalmaz, hogy sokáig tartott végig menni azokon amelyek érdekeltek."
Ez velem is így volt, amíg nem volt otthon netem, addig könyvtárban, az egyetem laborjában töltöttem el sok időt és tényleg többet, mint kellett volna,
szóval nem volt túl normális dolog,
de mióta itthon is bármikor szörfölhetek, kb. egy év kellett, hogy úgymond kiéljem magam,
utána már nem zavart, hogy amikor tavaly nyáron váltottunk (szolgáltatót),
majdnem 1 hónap kiesés volt,
elfoglaltam magam.
Most már csak azért izgat, hogy mindig netközelben legyek, mert sok dolgot lehet intézni online, hivatalos ügyeket is, tanulásnál tárgyfelvételt, stb,
vásárlást ahol nem mindegy, mikor jön a visszaigazolás, stb.
Szóval inkább praktikus irányba tolódik el, ami semmiben nem különbözik attól, amikor valaki izgatottan várja minden nap, hogy mikor jön a postás.
Az angol tesztet én is megcsináltam, 25 pontom lett,
de főleg azért, mert nekem a tanuláshoz és nemsoká a munkához is hozzá fog tartozni, hogy az átlagnál többet vagyok képernyő előtt.
Na, és a valódi függőséget, ami tényleg szenvedélybetegségnek minősül, világosabban kéne körülhatárolni, mint ahogy az a köztudatban fennáll manapság,
mert van aki tényleg kezelésre szorulna, és van aki pl. csak unatkozik vagy fantáziátlan,
és ha nem netezne, a TV előtt ülne órákig, mégse szenvedélybeteg.