érkezés: 2008. június 6.
-
Gabo #70 Nocsak, D&D topik!
Rég rossz az, ha egy p&p rendszer minden áron a crpg-kel akar versenyezni, vagy azok irányába akar elmozdulni.
A probléma ott van, hogy azok, akik a crpg-ken keresztül kerülnek a szerepjátszással kapcsolatba, sokszor nem is ismerik meg a hagyományos asztali szerepjátékokat. Valószínűleg a marketingen kellene javítani ehhez. (Erre pedig nincs elég pénz...)
Ha valaki egyszer is kapcsolatba került az asztali játékokkal és elég nyitott, akkor valószínűleg hamar fel fogja ismerni a cprg-k korlátait. Egyszerűen a legtöbb crpg csupán egy jól-rosszul kibővített hack&slash. Ritka kivétel az, hogy meg lehet oldani a játékban adódó helyzeteket hentelés nélkül is. Vagy egy-egy probléma megoldására valóban szinte korlátlan a lehetőségek száma. (A készítők logikusan csak egy-két megoldást tudnak számításba venni.) A legtöbb crpg-ben a környezet csak látszólag reagál a játékos cselekedeteire. Pl.: Morrowindben lényegében büntetlenül lenyúlhatod a páncélboltostól a több 10000 arany értékű páncél készletet. Egy hagyományos játékban ez szinte lehetetlen lenne (erős őrség, csapdák, védelmi mágia), vagy legalább is komoly következményekkel járna (városi őrség hajtóvadászata, fejvadászok, felbérelt kalandozók, stb.). Arról nem is beszélve, hogy az ellopott csodás páncélt még valahogy egy mesterrel testre is kéne szabatni... ;o)
A számítógépes játékokban a karakterednek szinte minden áron a legerősebbnek kell lennie és a legtáposabb felszereléseket kell használnia ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Egy asztali játékban egy statisztikáit nézve gyenge karakterrel is lehet élvezetes a játék, ha valaki valóban szerepet játszik. (Az a halálom, mikor egy erősebb ellenfél leöléséhez a cprg-ben literszámra kell vedelni a healing és a mana potiont. Miért ne lehetne alternatíva a szerep kijátszása, egy gyáva megfutamodás? Arról nem is beszélve, hogy a gyógyital sokszor egy karakternek a legféltettebb kincsei között van a p&p játékokban.)
Saját tapasztalatból tudom, hogy kb. két hét crpg elég frusztrálttá tesz ahhoz, hogy inkább visszatérjek a függőben lévő projektjeimhez. Az MMO-kból pedig egy-két próbálkozás után végleg kiábrándultam.
Ami pedig a D&D 4.0-át illeti. A D&D-ért soha nem rajongtam és mára a legtöbb kötött szabályrendszerű játékért se rajongok. Túl sok megkötést tartalmaznak. Sokkal többre tartom az egyszerűbb, rugalmasabb rendszereket. (Ráadásul ezek többsége jogtisztán, ingyen használható.) A D&D máig nem tudott megszabadulni a csatajáték örökségétől. Sőt az újabb verzióiban a miniatűrök használata ismét előtérbe került. :o/ Ez pedig szerintem igen csak a szerepjátszás útjába áll. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg statisztika legyártása és kezelése szükséges egy-egy modul elkészítéséhez és lemeséléséhez. A történet orientált megközelítés sokkal közelebb álla hozzám. (Talán pont ezért nem tudtam maradéktalanul a szívembe zárni a cprg-ket sem...)