• BlackRose
    #30
    1. Ott lenne a legjobb (viszont nem zárnák ki más módszert sem, de biztos, hogy 99% az az egyetemekről jönne). A gond viszont ott van, hogy nem lehet a valós korlátokat legyőzni, először is mi a fenének akarunk semmirevaló diplomás informatikusokat csinálni, ha pl. a 80-as éveket veszem figyelembe, vagy esetleg a 90-es évek elejét akkor kb. néhányszor magasabbak voltak a kritériumok és komolyabbak a programok mint ma, ha azt nem képes csak 100 ember elvégezni évente akkor legyen 100 és ne akarjunk 1000 amit csak úgy érünk el, ha leszarjuk a minőséget. Nem lehet mindenkiből programozó, informatikus, mérnök. Ugyanakkor a második probléma az állam és annak a segítőei által nyomott propaganda, hogy az "Informatikában a jövő, ott vannak a nagy fizetések..." miatt ma legalább 70% aki informatikára ment nem azért ment mert szereti, érdekli, hanem mert mondták neki ott van a jövő ott van a pénz.

    2. Ami a csapatokat illeti, sajnos az igazi siralomházat ott kell keresni. Legtöbb csapat vagy túlságosan formalizált vagy éppen az ellenkezője. Szédületes mennyiségben készül a túlkomplikált és a spaghetti kód, és csak nagyon kevés cég és kevés csapat van valahol az elfogadható úton, amelyen a minőség optimális a költségek mérsékeltek és az innováció nem ötközik óriási akadályokba. Ezek a gondok a csapatmunkában, ami a programnyelveket illeti, nem árt minnél többet tudni csupán azért, hogy több oldalról szemléljük a problémát és jobb megoldást találjunk. De ami magát a fejlesztéseket illeti az manapság, néhány nyelvben keményedett meg és egy csapatban ritkán használnak egynél többet, sőt ha moduláris csapatokról beszélünk (már nem tudom honnan ez au idióta elnevezés, de jó) akkor megtörténhet, hogy 2,3 nyelv kombinálódik, de ez soha sincs úgy, hogy egy fejlesztő területe legyen. Tehát egyetértek, nagy baromság az egész (végtelen ahogy te mondod).

    3. Itt nem tudom mire gondolsz, a van diploma - nincs diploma esetre, vagy az A diploma a B diploma felett. Mert az első eset az 100% igaz, de a másodikban nem vagyok biztos. Egynéhány kimagasló egyetem esetében még megtalálható, de mond meg nekem, hogyan dönt a munkaadó kinek adja a munkát annak az Indiai Kumar Gardarahajnak aki valamelyik Kashmiri Állami Egyetemen diplomált vagy pl. az Aziri Suminak aki egy Albániai Egyetemen szerzett oklevelet? Ha beugrik köréjük egy MIT-s akkor az lehet, hogy tarol, de ha nem akkor diploma=diploma. És lehet, hogy a Milan Petrovics a híres (programozói olimpián aranyérmeket nyerő) Belgrádi Matematikai gimnázium programozói részén szerzett diploma több tudást jelent mint a Kéniai Állami egyetemen (általában megvásárolt) diploma.

    Szóval a diploma jó dolog a kézben mert könnyebben kinyilnak az ajtók, de ennyi az egész. Három féle képpen lehet előrehaladni, az egyik a jó, pontos, minőséges munka a másik az agresszív módszer (nem mindég működik) és a harmadik a seggnyalás. Negyedik módszert nem láttam még. Az első esetben a tudás a fontos, a másik kettőben a diploma elég sokat segíthet akár tudás nélkül is.