kukacos#104
Pedig a magyar cikk a prekoncepciózus.
Nem ismételget mást, mint az itt benyilatkozó fórumozók véleményét, miszerint "én is játszom, oszt mégse ölök senkit". Ez nevetséges. Ez nem tudomány, hanem a saját napi betevő erőszakját féltő felnőtt hőbörgése. Ez csak annyit bizonyít be, hogy szeretjük az erőszakot. Mert miért is zavaró tulajdonképpen, hogy a vér zöld piros helyett? Talán mert valóban vérnek akarjuk látni? A Mónikasó betiltása ellen is lenne, aki tiltakozna, hiszen azért készül, mert piac van rá. A piros vérre is. Bár a szöveg többnek szeretné mutatni magát, valójában egyetlen olyan tanulmányt, de még csak gyenge érvet sem hoz fel, ami az ellenkező oldal igazát bizonyítaná.
Pedig a tények azok tények. Az a kérdés, hogy az erőszakos filmek és játékok az erőszakos viselkedést elősegítik, tudományosan kutatható, és a cikkben felidézett tanulmányok (van, amelyik 33 évet fog át!!!) szerint egyértelmű a válasz. Továbbmegyek: én még nem láttam olyan tudományos tanulmányt, ami az ellenkezőjét állítaná. A vitatott cikk nem is állít semmi újat. Ha elolvasnátok, látnátok, hogy ez egy review: csak összefoglalja a pszichológia területén az utóbbi ötven évben elvégzett kutatásokat, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a médiában tapasztalt erőszak káros. A cikk annyit állít, hogy a kérdés el van döntve, az erőszak erőszakot szül, a probléma létezik, és most már annak az ideje van itt, hogy felmérjük, mekkora károkat is okoz valójában, és hogy mit lehet és kell tenni ellene, egyáltalán kell-e tenni valamit.
Fontos, hogy itt nem CSAK a videójátékokról van szó, hanem az erőszakos médiáról általában, szóval inkább örüljetek az ilyen tanulmányoknak, amelyek a döntéshozók figyelmét nem kizárólag a játékok ellen hangolja. Ami inkább generációs probléma: a jelenlegi döntéshozók generációja élvezte a Rambót, értik a tévét és a belőle folyó erőszakot is, viszont nem értik a videójátékokat. Úgy érzik, az interaktivitás veszélyes. A tényekkel való vitatkozás helyett inkább azért kellene küzdenetek, hogy összekapcsoljátok a kérdést a tévével. Mert ugyanarról van szó.
Az "erőszak erőszakot szül" tény volta azonban nem jelenti azonnal, hogy minden filmet/videójátékot be kell tiltani. Ami itt valódi, mélyebb kérdés, hogy be kell-e tiltani az erőszakra nevelést. Az élet gyakran erőszakos, és történelmi időkben még inkább az volt. Az emberi társadalmakban mindig is jelen volt a gyerekek oktatásában az erőszak, mert az a gyerek, aki megtanult odaütni, vagy nem érte bénító meglepetésként egy haláleset, sikeresebb volt. Magyar népmeséket végigolvasva a legtöbből szaftos horrorfilmet lehetne csinálni. Tudni akarunk az erőszakról, vágyunk is az erőszakra, mert ősidőkben a túlélésünk múlt rajta. Genetikailag rá vagyunk hangolva: aki látott már kétévest direkt rettegni a sötétben, tudja, miről van szó. Szerintem egy megfelelő szintű erőszakra oktatás nem árt a gyereknek: járjon el karatézni például. Szokja meg, hogy esetleg valaki egyszer megüti. A videójátékok sem baj, hogy kicsit erőszakosabbá teszik a gyereket, amíg azok nem az ölésre és annak technikájára koncentrálnak, hanem a győzelem tényére például. Az összes emberi alaptörténet tele van halállal. Azt a szemforgató hozzáállást kellene megtámadni, hogy az erőszak alapból rossz, gonosz dolog.
A törvényhozók persze jogosan aggódnak. Ami az ő problémájuk, hogy a civilizációs együttélés szintje ma olyan magas, hogy az emberi genetikában beállított kívánt erőszak szintje már rontja az együtt élésre való képességeinket. (Sok minden mással van még így, például az idegenekkel szembeni előítéletekkel.) Zsúfolt világban az agresszió szintje is nő, és nehezíti a rend fenntartását. Nem tudni, hogy a világ fokozódó agresszivitása végül okoz-e robbanást, vagy sem, illetve hogy ezt le lehet-e fogni az erőszakos példák eszkalációjának központi, törvényi szabályozásával.
Bizonyos játékokat betiltanék, másokat nem. Pl. a GTA szerintem rendkívül káros (és a Keresztapa sorozat is). Erőszakkal célt érő pozitív hősöket kreálni valóban rombolja a gyerekek morálját.