Miért van az, hogy tőlünk nyugatra az emberek kedvesek, nyitottak, nem méregetnek az utcán, nem olyan feszültek vagy idegesek mint mi, kelet-európaiak?
-
#217
Aki pedig veletek nem ért egyet, az rögtön nácizó, fasisztázó. Ügyes, amúgy, nektek is van valami mögé bújni... nem annyira tökéletes, mint a kissebbségeink rasszistázása, de azért ti sem panaszkodhattok. ^^
Amúgy alant is sok helyütt olvasható, hogy hány és hány sebből vérzik az ország mind úgy, mint az államszervezet, mind úgy, mint a társadalom. Engem az érdekelne, szerintetek záros határidőn belül megállítható-e a folyamat, neadj'sten visszafordítható? Magyarul, van-e reális esély (azt már nem is kérdezem, hogy a "mi generációnk idejében...") mondjuk száz éven belül egy élhető országot csinálni a süllyedő szarkupacból, kábé olyant, amilyenről Oláh drága énekelt; vagy ez már menthetetlen?
Én úgy látom, nem egy olyan probléma van, amelynek megoldásai olyan lépéseket követelnének, amelyekhez a komplett politikai palettánk inkompetens, töketlen és szakszerűtlen. Amellett, hogy gerinctelen. Alapvetően ezzel "csak" az a probléma, hogy "kifutunk az időből", és a problémák hatványozódnak, újabbakat szülnek, amik megint félmegoldásokkal lesznek eltussolva, stb.
Én szeretem ezt az országot, méginkább a szűkebb hazámat; de az, hogy csak egy példának a millió közül, a "saját" kisvárosomon nem tudok végigmenni lassan úgy, hogy ne kössenek belém / szóljanak be, az annyira nonszenz, hogy hihetetlen. Van egy olyan gyanúm, hogy amint lehetőségem adódik rá, én lelépek innét...