#631
Ez már régebbi hír, február óta rágódnak a témán. A dolog komolyabb fele, hogy megint egy olyan durva baklövésekkel teli hadjáratba vezették az IDF-et, mint legutóbb Libanonban. Nem voltak konkrét katonai célok, nem voltak egyértelmű utasítások. Ezek nélkül nem lehet hatékony hadjáratot folytatni, és ez ismét bebizonyosodott. A katonákat frusztrálta, hogy noha eredetileg arról volt szó, hogy a Hamasz fejét verik bucira, szépen a távolból voltak jobbára kénytelenek végignézni, hogy a Hamasz (?) emberei hogy sétálnak el mellettük. Ezt tartják a túlkapások egyik fő mozgató rugójának, feltüzelték a katonákat, aztán hoppon hagyták őket. Régi ökölszabály, hogy egy katonának ne kelljen helyben járnia a harcmező szélén, mert annak nem lesz jó vége.
A túlkapások egy része katonai ügyészség elé került, a nagyobb része viszont nem. Itt alapvetően ismét a saját maguk számára felállított normák a kérdésesek. Ha azért elítélnek egy katonát, mert egy másik őrposzton már átengedett civilekre nyitott tüzet, akkor egy mesterlövészt miért nem ítélnek el azért, mert lelőtt olyan civileket, akiket egy másik egység katonái tereltek ki a házak közül? Vagy akkor a kiterelést végrehajtó csapat miért nem értesítette a közelben lévő mesterlövész egységét? Ha nem tudtak róla, hogy ott volt, akkor miért nem? Az IDF-en belül régóta probléma a morális helyzet kezelése, és az, hogy megosztottak több kérdés tekintetében. Kellene egy szigorúan vett szabályrendszer (főleg egy ilyen gerilla-tipusú harcosok ellen részt vevő seregnél) és foggal-körömmel kellene ragaszkodni hozzá. De ez az én meglátásom, nekem meg könnyű innen bölcs tanácsokat osztani. :)