H001.jpg
  • [NST]Cifu
    #246
    Két eltérő szempont. A szélsőséges Izraeliek mennek, és nekiállnak telepeket építeni az amúgy szinte teljesen Palesztin lakta területeken (egy részük olyan szinten elvakult, hogy még Jordániai és Szír területeket is Izrael részének tartják). Az ő logikájuk kőkemény, betelepülni, majd idővel ahogy jönnek a népes generációk, demográfiailag is alátámasztható lesz az ottlétük jogossága, és a terület hovatartozása. Izraelnek meg kell védenie az állampolgárait. A telepesek tudják ezt, plusz nekik alapból vanak kellő szintű fegyvereik, hogy megóvják magukat (ezek azok az Izraeli képek, amikor egy amúgy hétköznapi pár sétálgat - M4A1-esekkel a hátukon). Tehát a "van merszük" dolog nem annyira egyértelmű - persze hogy van merszük...

    Az 1990-es évekbeli béketárgyalások után az ilyen erőszakosan előretolt telepek felszámolását, illetve újak létrehozásának megakadályozását kezdte meg Rabin miniszterelnők. Amiért áruló lett a szélsőséges zsidók között, úgyhogy le is puffantották miatta.

    Ilyen telepekből akad egy pár, és Izrael dönthet, hogy melyik kezét harapja meg. Vagy elismeri és támogatja a telepeket, ezzel viszont felbőszítve a Palesztinokat, és mellesleg a nemzetközi közvéleményt, mellesleg pedig gondoskodnia kell, hogy az oroszlánbarlangba betelepült honfitársaikat megóvva katonai őrposztokat telepítsenek a telep mellé. Vagy pedig azt mondja, hogy jól van srácok, ez a terület nem a tiétek, pont. Jönnek a katonák, erőszakkal kitelepítik a telepesek (persze kapnak állami fájdalompénzt...), majd jönnek a buldózerek, és eltakarítják az egészet.

    A telepek kérdése talán a legkínosabb pont Izraeli részről a békefolyamat terén.