H001.jpg
  • ManoNegra
    #11879
    Irán megítélésének változása a geopolitikai játszmákban

    A The Economist 2014. novemberi első száma egy teljes ’Special report’ mellékletet szentelt Iránnak. Már a hetilap címlapja is meghökkentő: az elhunyt Khomeini ajatollah, az iszlám forradalom legendás vezetőjének, az Iráni Iszlám Köztársaság alapítójának bekeretezett portréja – mint falikép – mögül, a képet átszakítva békegalambok röppennek elő. Roppant erős szimbolika. Igazodva a különkiadás címéhez, amely azt üzeni: vége a forradalomnak (The revolution is over). Az a forradalom, amely az amerikai – és általában a nyugati – olvasók, nézők számára gyűlölt fogalommá vált, megalapozva azt a képet, ami alapján Iránt annak idején J.W. Bush amerikai elnök „lator államként” a „gonosz tengelyéhez” sorolta.

    A különkiadásban a szerzők olyan, sokak számára meglepő állításokat fogalmaznak meg, mint a súlyos szankciók ellenére az ország jelentős gazdasági és tudományos erőt képvisel, jól képzett lakossággal;

    - a forradalomnak vége, a messianisztikus lázból kigyógyulva Irán érett és modern ország lett;

    - bár az ország hivatalosan teokrácia, a legkevésbé vallásos az egész Közel-Keleten;

    - az iszlám kisebb szerepet játszik a közéletben és a mindennapokban, mint akár egy évtizede;

    - az ország ma szekularizáltabb, mint a sah idejében;

    - az egyetemekre kétszer annyi nő jár mint férfi, ami miatt már férfi-kvótában gondolkoznak;

    - a férjezetlen nők négyötöde élettársával vagy barátjával él együtt.

    Mindez messze szemben áll azzal a képpel, amit Iránról az elmúlt évtizedekben közvetítettek, mint egy sötét, vallási fanatizmusba temetkező, középkorias és elmaradott országról. Ez szó szerint is értendő: a fényképeken jól öltözött, jó kedvű fiatalok és színes életképek láthatók.

    Mi okozhatja ezt a drámai változást az ország pozícionálásában? Milyen szándék, milyen geopolitikai fordulat lehető mögötte?

    Utoljára szerkesztette: ManoNegra, 2015.01.13. 20:40:59